2010. június 21.
Robi belépett nagyszülei konyhábája, és körülnézett. Nagypapa egy hintaszékben ücsörgött, lassan pipázgatott, és egy régi könyvet olvasott közben. Nagymama pedig az ablakpárkányon pihenő muskátlikat locsolta épp.
– Merre találok egy konzervnyitót? – kérdezte Robi Nagymamát.
– A konyhaszekrényben hátul.
Nagypapa kifújta a pipafüstöt, és gyönyörködött a fordozódó ködben.
– Halkítsd le a rádiót egy kicsit, kérlek –mondta, miután a lehelletnyi gomoly teljesen szertefoszlott.
Robi lehalkította a rádiót, és kinyitotta a konyhaszekrényt. Végignézte a polcokat, kotorászott a konzervnyitó után. A harmadik polcon lelt rá, és egy régi fényképet is talált mellette.
A fényképen Nagypapa és Nagymama voltak. Egy régi Pannónia motoron ültek ketten egymás mögött. Nagypapán bőrkabát volt, Nagymamán térdig érő szoknya, háttérben a Balaton víztükre látszott. Fiatalok voltak, húsz évesek talán.
Robi a bőrkabátja zsebébe tette a fényképet. Végignézett a kis konyhán, majd kiment a ház elé, ahol barátai vártak már rá. Mindannyian felültek a motorukra, és elindultak a Balaton felé.
HanD (2010.6.21 14:43)
Felmerül a kérdés, hogy lehet-e gyorsan pipázni (v.ö. lassan)?
HanD egybuzi (2010.6.21 15:40)
Sztem lehet, te buzi.
Jimmi (2010.6.21 17:18)
Van lassúsági pipaverseny, ennek okán a skála másik végét tenném meg az ún. "gyors" pipázásnak. A buzizást pedig hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának.
Ide fog kerülni a te hozzászólásod.