blog

2005. január 17.

Ma véletlenül ráléptem egy hangjegyre. Nem tehetek róla, szólt a zene a szobában, röpködtek a hangjegyek, és az egyik véletlenül a talpam alá került. Szomorúan nézegettem, ahogy szegényke az utolsókat szuszogja a szőnyegen.

Megpróbáltam kitalálni, hogy milyen hangjegy lehet az áldozatom – ugye minden gyerek tudja már, máshogyan kell elsősegélyt nyújtani a szolmizációs és az ábécés hangoknak –, de sehogyan sem sikerült rájönnöm. Oda kellett volna figyelni énekórán. Addig-addig töprengtem sután a halodkló mellett, hogy a kis hangjegy (egyébként kék színű volt) erejének végéhez ért.

– Fá... – énekelte életében utoljára.

A további balesetek elkerülése érdekében kikapcsoltam a rádiót.

Név:


URL:


Üzenet: