blog

Budapest felett az ég

2011. június 18.

Ha naplónak való könyvet választunk, ügyeljünk a borító keménységére és a lapok vastagságára. Egy napló ugyanis hosszú távra szól. Ezeket a szempontokat gondosan szem előtt tartva választotta ki Anna egy pesti papírboltban azt a cicás borítójú üres könyvecskét, amelyben élete mozzanatait a mai naptól rögzíteni kívánta.

Hazafelé menet a buszmegállóban nyitotta ki az új szerzeményt először, és azonnal meg is ejtette az első bejegyzést: „Május 14. Ma vásároltam ezt a naplót.” De többet már nem tudott írni, mert ekkor a sarkon feltűnt az érkező busz. Miután fölszállt, újdonsült naplóját a maga melletti ülésre rakta, és leszálláskor természetesen ott is felejtette azt.

Nagyjából három év telt el azóta. Anna egy budai barátjának meglátogatása után hazafelé menet vásárolt egy epres fagylaltot, és ezt elfogyasztandó keresett egy üres padot a közelben. Percekig sétált, mire talált egyet, egy cicás borítójú könyv hevert rajta árván. Anna leült, és fellapozta. „Május 14. Ma vásároltam ezt a naplót.” – kezdődött, majd rengeteg más bejegyzés követte, mind különböző kézírással.


Egy óvónőt az egyik kisfiú véletlenül Anyának szólított, és nem vette észre.

Egy idős férfi 82 éves korában látta először a tengert. Letette a botját, és mezitláb térdig belesétált.

Egy festő húsz év próbálkozás után végre le tudta festeni Istent. Egy kicsit az apukájára hasonlított.

Egy nő sírva fakadt a városligetben. Egy ismeretlen kislány ment oda hozzá, megfogta a kezét, és azt mondta, „nem lesz semmi baj”.


Anna végigolvasta a naplót. Talán százan is írtak bele, de mindenki csak egyetlen napját. A borítóra valaki azt írta rá: „Budapest felett az ég”.

mulansmile (2011.6.18 18:44)

egy vak nő, aki az óráját kereste, és megérzett engem.

borsi (2011.6.20 15:05)

ez... ez mennyire igaz történet? :)

d6 (2011.6.21 08:06)

jimminek mindegyik története igaz, nem?

nurse (2011.6.21 18:21)

:))

ziona (2011.7.14 20:37)

Ez nagyon odaüt! Imádom, hogy teljesen kiszámíthatatlanok a csattanóid :)

MH (2011.10.16 14:14)

Jimmi, valamit megmozgatnak az írásaid az emberek lelkében.

MH (2011.10.16 14:16)

Végigolvastam a blogot 2005-től, és köszönöm az éleményt. Időről időre vissza fogok nézni, hogy ötletet és örömöt merítsek a hétköznapjaimhoz.

San (2013.1.22 12:41)

wow. van impactod.

Új hozzászólás

Piros vödör

2011. március 8.

Szóval egyik reggel a Klinikák metrómegálló előtti hosszú (és ugyanakkor széles) járdánál vártam zöld jelzésre a tiszelt zombiközösséggel, akik a reggeli első kávé előtti bootolási fázis korai szakaszában rekedtek meg épp, és robotpilóta-üzemmódban igyekeztek esetlen próbálkozásokat tenni a munkahely ésvagy oktatási intézmény megközelítésére. A hideg, reggeli idő, a végeláthatatlan betontenger és a szürke kabátok monokróm masszája között tűnt fel a nő a piros vödörrel.

Ha azt mondjuk, hogy az egyetemes színművészet egyik végletét a Keanu Reeves – Steven Seagal – Tildácska tengely mindörökké kisajátította magának, mint az arcmimika eszközét a gyengék fegyverének tekintők társulata, akkor a számegyenes másik végén minden bizonnyal ez a nő igyekezett önmagának örökzöld babérkoszorút szerezni. Ugyanis minden valaha élt ember közül valószínűleg ő az egyetlen, aki rendelkezett az „ez egy igazán remekbeszabott piros vödör” nézéssel.

A fenti képesség a földön számunkra megadatott kurtácska porhüvelylét során többnyire teljesen hasznavehetetlennek minősül, ámde a nő történetesen tényleg rendelkezett egy piros vödörrel. Sem a nő, sem a vödör nem voltak a legjobb anyagból faragottnak mondhatók, mindkettejük teremtője az „inkább legyen olcsó” ökölszabályt tartotta szem előtt, bár a vödör esetén ezt egy árcetlivel is ki szabad fejezni (ócó, öszáz). A nő inkább önnön illatfelhőjével próbálta ezt éreztetni, ahol a déli lejtők napsütötte ammóniája lágyan harmonizál a kopottas ruha fodrai között megpimpósodott teszkópárizsi maradékával.

A nő tehát megállt a zebra előtt, és felemelte a vödröt. Önnön arca elé helyezte, és szemeztek egy ideig. Majd arcizmai lassan átrendeződtek, és ahogy Mr. Hyde előbújik Dr. Jekyllből, úgy sejlett fel az „ez egy igazán remekbeszabott piros vödör” tekintet. Még talán a legrigorózusabb sanghaji pirosvödör-gyárak termelésvezetői sem lennének képesek ennyire egyetérteni e darabka műanyag mesteri mivoltával. Kettejük duettje egy apró, színes festmény volt a rideg budapesti reggel lassú folyamában.

Ha a fentieket úgy mondtam volna el, hogy „láttam egy csöves nőt egy vödörrel”, tulajdonképpen lefedtem volna vele a teljes történetet. De úgy a lényeg minden bizonnyal elveszett volna.

mcmacko (2011.3.8 21:07)

A nőnapi aluljáróvirágárustól(TM) karmolta el minden bizonnyal.

sanyocorp (2011.3.9 17:54)

A fenti műben vázolt helyszínen -- a Klinikák metrómegállónál -- a figyelmes szemlélő bizony koronatanúja lehet furcsa embereknek, meghökkentő helyzeteknek. Én csak tudom. Ott voltam ugyanis a zombiközösségben, ügyesen megbújva, mint barna kabátos statiszta. Mivel sosem iszok kávét, én ekkor még gyakorlatilag alszok. Igazából csak két jelenség szokott visszazökkenteni a valóságba: a szőkék és a barnák. Ekkor érzem: igen, érdemes, menj, az úton menj tovább. Boldog nőnapot nekik (is).

pohar (2011.3.10 11:13)

Én már kétszer mentem az utcán piros vödörrel (bár az egyik nem kínai volt, hanem "svéd"). Sajnos örömittas ábrázatom hiteltelen lett volna, mivel addigra még nem próbáltam ki őket.

Ewa (2011.3.21 22:24)

Látod, mennyire tudunk örülni, egy kis piros vödörnek. Ha még egy nyitott tetejű piros sportkocsi is lenne hozzá, egy úrvezetővel, még jobban örülnénk.

Fejacska (2012.2.26 16:53)

A fiam hívta fel a figyelmemet a blogodra, ami nagyon tetszik nekem, és visszajáró vendég leszek az oldaladon. Gratula neked!

Új hozzászólás

Levél

2011. február 16.

Lesz majd úgy, hogy öregek leszünk, ráncosak és lassúk. Az ismerőseinknek a gyógyszereinkről mesélünk majd, az ismeretleneknek pedig az unokáink fényképét mutogatjuk a villamoson.

És akkor, ha néha egyedül leszünk, titokban melegséggel gondolunk majd vissza a levelekre, amiket azoktól kaptunk, akik másnap esetlenül magyarázkodtak a levél miatt.

Nem írom le, hogy mit gondolok, mert holnap én is esetlenül magyarázkodnék. De tudd, hogy ez egy olyan levél.

eva950 (2011.2.20 21:01)

Talán ufók, zombik, földönkivüliek. Láttam valakit motoron. Láttam valakit kirándulás közben. Járatom az agyam, ez realisztikus, vagy csak érzéki csalódás? Addig is, míg megkapom a választ, szép álmokat.

zsuzsi (2011.2.22 20:41)

Ez igazán szívfacsargatósra sikerült...
"...érdek nélkül tetszik."

aron (2011.2.23 01:12)

Lehetett valami a levegőben, mert pont akörül a nap körül pont elküldtem egy olyan levelet...

Új hozzászólás

A vasúti sínek előtt mindig körül kell nézni!

2011. január 10.

Némiképp szerencsétlen véletlennek mondható, hogy Haavard Björn Tőgy volt az egyetlen norvég asztalos, akinek a családneve magyarul is értelmes szó. Bár féltestvére, Lars Gunnar $_GET('sessionID') szintúgy kihívásokkal nézett szembe, ez a történet nem róla szól.

Mikor a Norvég Asztalos Iparkamara úgy döntött, hogy a méltatlanul feledésbe merült (ám nem kevésbé dicső) norvég-magyar barátságot felelevenítendő közös konferenciát tartanak a Magyar Faipari Szövetséggel, Haavard Björn Tőgyet kérték fel a sajóbercegi kultúrházban megtartott esemény fővédnökének. Erre azonban egyetlen magyar asztalos sem jött el, minek oka talán az lehet, hogy kétségbe vonták a meghívók eredetiségét. (”Tőőgy? TŐŐŐŐGY??”) A távolmaradottak utólag a „Fordjból nem lehet széklábat faragni” ősi inuit eszkimó mondással vonták kétségbe a norvég asztalosszakma létjogosultságát.

Haavard Björn Tőgy az így felszabadult időt helyi szórakozási lehetőségégek kiaknázásával próbálta meg hasznossá tenni. Ezek a lehetőségek főképp a Sánta Kombájn italozó meglátogatásában merültek ki, ahol hasznos tőke- és részvénypiaci tippeket kapott. (”Ne vegyé' otépét, me' szar. Lajtós Magdi is vett. Szar is vót.”) Ezután megtekintette Krákenölő Kulifángos Ágoston fából készült lovasszobrát, amely a helyi mesterek keze munkáját dicséri. Végül beszédbe elegyedett idősb Pornyai Árpád cserzőmesterrel, aki norvégiai útjáról mesélt neki. Megemlítette, hogy „sok halott van Oslóban”, de Haavard Björn Tőgy nem értette a szóviccet.

„Összességében kijelenthetjük, hogy a norvég-magyar barátság továbbra is erős, de nagy út áll előttünk, hogy ismét régi fényében tündököljön”, állapította meg végül, majd visszatért szülőhazájába, ahol elütötte a vonat, mert a vasúti sínek előtt nem nézett körül.

Hanák Dávid (2011.1.11 09:47)

Ez a Lars gyerek nem távoli rokona véletlenül a kis Bobbynak (http://xkcd.com/327/)?

Jimmi (2011.1.11 11:11)

Gyerekkorukban együtt játszottak dömperest a szerverszobában.

Jimmi (2011.1.11 11:11)

Na, mekkora vérprofi timestamp? :)

zati (2011.1.11 15:24)

Jimmi: ez bámulatos. Még a számjegyek átlaga is 1!

zati (2011.1.11 15:24)

De egyébként maga az írás is kiváló. :)

_v_ (2011.1.11 15:30)

kérek szépen egy globális like gombot. nem akarom egyesével az összes írást lájkolni. vagy az jobb lenne, jimmi? nagyobb reklám az oldalnak? :D

tsw (2011.1.14 23:19)

A tőgy nem válik Nicole Kidmanné.

aron (2011.1.25 22:59)

Lars Gunnar $_GET('sessionID') :D :D :D
Már el is felejtettem, hogy van ez a blog, és csak az index, meg a Nikol Kidman juttatta eszembe.
(És nagyon nem várom a pillanatot, amikor a gyerekkori szerelmem férjhez megy.)

Új hozzászólás

Gyalog sincs messze

2010. október 25.

Bármely világvárosban előfordul, hogy a tömegközlekedés egyes szakaszai rövid időre felújításra szorulnak. Ilyenkor a tisztelt utazóközönséget a megváltozott menetrendről tájékoztatni ildomos. A Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság alvállalkozójaként T. Nagy János feladata volt, hogy a módosított menetrendtáblákat elkészítse.

Mikor a 47-es villamos (melynek végállomása a Deák Ferenc téren található) pályamunkálatok miatt csak az Astoriáig tudott közlekedni, János a céges előírásoknak megfelelően írta fel az új táblára a következő szöveget: „A villamosok az Astoriáig közlekednek. Az Astoriától a Deák Ferenc térig a 9-es/109-es autóbusszal vagy M2-es metróval lehet utazni.”

Ezután picinykét leült, és az elkészült művet nézte. Komolyan gondolkodóba esett. Nincs az olyan távol, hogy két buszt és egy metrót is ajánlani kellene. Tulajdonképpen három percnyi járóföld. Így némi tétovázás után a következő mondattal egészítette ki a táblát: „De igazából gyalog sincs messze.”

Várhalmi Tibor a Deák térre igyekezett, és a villamoson olvasott információn felbuzdulva az Astoriától inkább gyalog tette meg az út befejező részét. Útja során a Dob utcánál ismerkedett meg Jelesfay Ildikóval, későbbi feleségével. Kettőjük unokája lett Dr. Várhalmi György, a rákos daganatok ellenszerének tulajdonképpeni feltalálója, milliók életének megmentője, kinek bronzszobrát a Városligetben néhány évtized múlva magunk is megcsodálhatjuk majd.

Mindannyian jobban tennénk, ha többet járnánk gyalog.


[kép]

tsw (2010.10.26 10:24)

En nem vagyok feszbukon, gondolom akkor kommentben kell la'jkni :)
(Ja es Munchenben mar legalabb egy honapja sztrajk van az U-Bahnon, ezert reggel is csak 10 percenkent jarnak, ellenben ezt a helyzetet enyhitendo, vegre az S-Bahn-on is felismertek, hogy sztrajkolni lehet es kell is.)

agyvihar (2010.10.26 10:50)

Na és mi van azokkal az esetekkel, amikor valaki a buszt választja, és ott találkozik össze a jövendőbelijével?

Lehet, hogy ő éppen akkor kerüli el a nagy Ő-t, ha a gyaloglást választja. :P

pohar (2010.10.28 10:15)

egy viszonylag ritkán elhangzó mondat:
"-Találkozzunk ötkor a Kossuth Lajos utca, Múzeum körút, Rákóczi út és Károly körút kereszteződésénél a villamosmegállóban!"

Woltewa (2010.10.28 18:32)

Gyalogolni is jó. Ma is így tettem, élvezettel rugdostam a sárga illatos, száraz faleveleket. Hétvégén talán az erdőbe is kimegyek, ha legyőzöm a lustaságomat.

Woltewa (2010.10.28 18:46)

És köszi a lehetőséget, hogy minden herce-hurca nélkül lehet hozzászólni az írásaidhoz.

ziona (2010.12.1 18:15)

Zseniális!

Fejacska (2012.2.26 16:57)

...nem beszélve arról mennyi mindent megcsodálhat, felfedezhet az ember gyalogosan, amit máskülönben észre se venne.

Atis (2013.1.8 08:52)

@pohar: persze, mert a mondatból nem derül ki, hogy melyik villamosmegálló a kettő közül

bonnie (2013.10.11 20:36)

de imádom én ezeket. lehet rámegy az éjszakám, de nem tudom abbahagyni az archivumban való kutakodást

Új hozzászólás

Moonwalk

2010. szeptember 10.

– Lélekvándorlás márpedig nincs. Nincs! Jacko pedig halott.
Széles mozdulatokkal magyarázta világnézetét a Blaha Lujza téren Csáki István regisztrált hajléktalan. Négy réteg kabát volt rajta, és fehérbort ivott pillepalackból. Mellette egy diszperzites vödrön Jézus ült némán, vörösboros flakonnal kezében hallgatta, ahogy a másik beszél. Egyszerre kortyoltak a borból.

– Jacko halott... – Csáki István hangja elcsuklott, egy pillanatra talán sírva is fakadt kicsit. – Halott. És lélekvándorlás nincs...
A fehérbor elfogyott lassan. Jézus átnyújtotta neki a vöröset, annak egy kicsi volt még az alján. Mire az is kiürült, eleredt az eső.
– Én lemegyek aludni. Nem szeretem az esőt – szólt Csáki István végül, majd elindult, és eltűnt az aluljáró lépcsői alatt.

Jézus egyedül maradt. Az eget nézte, ahogy a szürke esőcseppek elsuhannak az arca mellett. Végül felállt, megtörölte kissé sáros cipőjét, és csukott szemmel, moonwalk-lépésekben végigtáncolt a Blaha Lujza téren.

borsi (2010.9.15 22:22)

Michael Jackson halott?! -- http://i.imgur.com/tZUzx.jpg

San (2013.1.22 12:38)

Wow! Egyszerű storyline, röviden leírva, nagyon képletes. Jól tolod!!!

Új hozzászólás

Forró csoki

2010. szeptember 6.

A pultoslány épp a kávéfőző melletti asztalrészt tisztogatta, mikor Miki odalépett, és két pohár forró csokit kért tőle.
– Fahéjas és karamellás van – mondta a lány.
– Legyen mindkettőből egy – válaszolta Miki. Majd Panka eldönti, melyiket szeretné.

Hamar készen lett a két illatos, gőzölgő, adag, és Miki a papírpoharakkal a villamos felé indult. Csak egy megállónyira volt a találkahelytől, de gyorsan oda akart érni, nehogy kihűljön az ital. Hidegre fordult az idő így novemberben, és Panka kezei fázósak, biztosan örülni fog a kis meglepetésnek.

A villamoson nem igazán tudott kapaszkodni, tele volt mindkét keze. Nagy terpeszben álldogált, és nagyon figyelt, nehogy kilöttyenjen a csoki. Ugyan az egyik erős kanyarban majdnem elesett, de szerencsére az egész a pohárban maradt. Fahéj- és karamellillat lett az útitársa.

Leszálláskor óvatosan kerülte ki az embereket, majd átment a zebrán. A forró csokik egy picit kezdtek kihűlni, sietni kell. A távolban feltűnt Panka piros, bojtos sapkája, ő egy utcazenészt hallgatott épp. Miki odasétált, és megállt a háta mögött.
– Szia, Panka! – köszönt vidáman.

Panka megfordult, és mosolyogva Miki szemébe nézett. Ott álltak egymással szemben, mindkettejük kezében két pohár forró csokival.

Szofi (2010.10.12 09:22)

Néha jó lehet Pankának lenni. :)

inno (2010.11.18 22:14)

Ez nagyon, nagyon...

ziona (2010.12.1 18:18)

Ezt az esetet nemrég 2 tábla fehércsokival sikerült reprezentálnunk. :) Pótolhatatlan érzés.

Fejacska (2012.2.26 17:33)

Jó lenne, ha egyszer.....

Az most mindegy (2012.3.4 19:57)

Pár napja találkoztam egy lánnyal. Nem ért rá nagyon, mondta, elkísérhetem a zongoraórára. Este volt és erősen pergett a hányás az égből. Valami havas izé.
Vittem fagyit két tölcsérrel, nála nem volt egy sem.
Kicsit csalódtam.

Új hozzászólás

Esernyős banán

2010. június 29.

Komlós Tibor mérlegképes könyvelő igen nyugtalanul aludt ma. A szereplők aggódva rohangáltak álmában, és esernyős banánokat dobáltak be minden ajtón, ő pedig azon aggódott, hogy a külföldiek biztosan nem értik, mi történik itt. Ezért az álma egy idő után feliratozva folytatódott, majd idővel egy jeltolmács bukkant fel, hogy a siketek is felfogják az eseményeket. Általánosságban elmondható, hogy semmi értelme nem volt az álomnak, viszont rendkívül zaklatott hangulatban telt.

Reggel felébredve Tibor persze tudta, miért aludt ilyen zavartan. Egy esti televíziós riportműsorban a rablókról volt szó, hogy milyen egyszerűen tudnak autókat és lakásokat feltörni. Nyilatkoztak biztosítási kárfelmérők, lakatosok és zármesterek, valamint egy anonim betörő is, és közös véleményük alapján nem létezik biztos védelem. Tibort ez felettébb nyugtalanná tette.

Ezért hát fogta magát, odament kertes kis házának bejáratához, és az ajtót egyszerűen kiszedte a helyéről. Hátravitte a fészerbe, és munkába indult.

Két nappal később Tóvári Gábor megélhetési betörő a késő esti órákban bukkant fel ott. Már előre felkészült, hogyan fog betörni Komlós Tibor lakásába. Elővette a megfelelő eszközöket, mellyel a bejárat zárja egy pillanat alatt kinyitható, és halk léptekkel megközelítette az ingatlant. Ott vette csak észre, hogy az ajtó zárastul-mindenestül hiányzik.
Gábor itt megtorpant. Az álkulcsait nézte egy ideig, majd megint a hiányzó ajtót. Teljes tanácstalanság lett úrrá rajta, majd annyit mondott: „naneeee...”, és gyorsan eliszkolt a helyszínről.

Komlós Tibor nem rakta vissza az ajtót, mégsem törtek be hozzá soha.

tsw (2010.7.29 18:15)

Nincs zár - nincs csoki.

Fejacska (2012.2.26 17:36)

Nincs ajtó, biztosan nincs mit elvinni.... Jóó!!!

Új hozzászólás

Hét betű

2010. június 25.

Ippon Kobayashi immár hét éve dolgozott a Yamatoshiko cigarettagyártó-vállalatnál, és úgy tervezte, hogy rendes japánhoz méltóan innen is fog nyugdíjba menni. Az addig hátralévő 35 évet kellene már csak valami értelmessel eltölteni.
– Harakiri, cunami, kamikaze, banzáj! – mondta egy szép napon, majd feltalálta a keresztrejtvény-cigarettát.

– Német karmester, hét betű – szólt a cigarettásdoboz pár hónappal később.
– Spierdelej kurwa! – válaszolta erre Jan Kowalczyk lengyel lignitbányász akkurátusan. – Adj már egy cigarettát, az isten verjen meg!
– Rossz válasz – mondta a doboz, és nem nyílt ki.
Másnap Jan átszokott a rágógumira. Így fordulhatott elő, hogy két héttel később a sújtólég egy gondatlanul égve hagyott cigaretta miatt nem robbant rá a lignitbányára, maga alá temetve több mint száz ott tartózkodó munkást.

Ippon Kobayashi 35 év múlva a Yamatoshiko cigarettagyártó-vállalattól ment nyugdíjba. Csak halála után, a mennyországban tudta meg, hogy ő a lengyel bányászok védőangyala.

tsw (2010.6.25 02:06)

Tetszik.
(Tovabbra sincs facebook-om ;)

A talalmany pedig zsenialis, bar akar csodbe is mehettek volna a nem kelloen muvelt fogyasztok haragja (es masik markara valo atterese) miatt. Meg szerencse, hogy a lignitbanyaszok turelmes nepcsoport hireben allnak.

buGhunter (2010.6.25 09:47)

A "hét betűs" keresztrejtvény-kérdés is egy rejtett utalás, vagy csak beleképzelem? :)

buGhunter (2010.6.25 10:16)

jézusom de rossz már a memóriám, amire én gondoltam, az öt betű :) scusi

Jimmi (2010.6.25 12:27)

Azért hét betű, mert marhára zeneileg alulképzett vagyok, ezért beírtam a gugliba, hogy "híres karmester". A megfejtés egyébként Herbert von KARAJAN, aki állítólag híres német karmester volt. Semmi köze a történethez. :)

Új hozzászólás

Balaton

2010. június 21.

Robi belépett nagyszülei konyhábája, és körülnézett. Nagypapa egy hintaszékben ücsörgött, lassan pipázgatott, és egy régi könyvet olvasott közben. Nagymama pedig az ablakpárkányon pihenő muskátlikat locsolta épp.
– Merre találok egy konzervnyitót? – kérdezte Robi Nagymamát.
– A konyhaszekrényben hátul.

Nagypapa kifújta a pipafüstöt, és gyönyörködött a fordozódó ködben.
– Halkítsd le a rádiót egy kicsit, kérlek –mondta, miután a lehelletnyi gomoly teljesen szertefoszlott.

Robi lehalkította a rádiót, és kinyitotta a konyhaszekrényt. Végignézte a polcokat, kotorászott a konzervnyitó után. A harmadik polcon lelt rá, és egy régi fényképet is talált mellette.
A fényképen Nagypapa és Nagymama voltak. Egy régi Pannónia motoron ültek ketten egymás mögött. Nagypapán bőrkabát volt, Nagymamán térdig érő szoknya, háttérben a Balaton víztükre látszott. Fiatalok voltak, húsz évesek talán.

Robi a bőrkabátja zsebébe tette a fényképet. Végignézett a kis konyhán, majd kiment a ház elé, ahol barátai vártak már rá. Mindannyian felültek a motorukra, és elindultak a Balaton felé.

HanD (2010.6.21 14:43)

Felmerül a kérdés, hogy lehet-e gyorsan pipázni (v.ö. lassan)?

HanD egybuzi (2010.6.21 15:40)

Sztem lehet, te buzi.

Jimmi (2010.6.21 17:18)

Van lassúsági pipaverseny, ennek okán a skála másik végét tenném meg az ún. "gyors" pipázásnak. A buzizást pedig hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának.

Új hozzászólás

« régebbi bejegyzésekújabb bejegyzések »