blog

2005. február 14.

Ma este elraktam a Holdat egy dobozba. Itt figyel a polcomon, csak nekem világít – milyen szép fénye van! Gyönyörködhetek benne egész este. Olyan nyugalommal tölti el a szobát, mintha egy tücsökciripelős nyári éjjel lenne, amikor az ember hanyattfekve egy mólóról lógatja a vízbe a lábát, és csak bámulja a csillagokat. Csak nézem a Holdamat, egyedül az enyém.
Egyszerre eszembe jut, hogy csillagokkal kellene körülszórni a lámpát, az asztalt, a székeket. Igazi égboltom lenne akkor! Esendő emberek vagyunk, sosem érjük be azzal, ami van. Kihajolok az ablakon, hogy markoljak néhány fényesebbet a felhők közül.

Az emberek az utcán szomorúan nézik az eget. Elraboltam a Holdat tőlük... Csak állnak csendben, fájón, és érzik, hogy valami hiányzik.

Visszaraktam a Holdat az égre. Holnap úgyis valaki más fogja ellopni. Mindennap ellopja valaki.

Név:


URL:


Üzenet: