2008. január 26.
Lábát lógatta egy törött szárnyú angyal a fogyó hold peremén ülve, s közben szomorú szemmel bámult maga elé. „Magányos kis kacat a szívem”, gondolta magában. Verset írt volna ebből a sorból, de ekkora bánatra sajnos nem rímel semmi.
Elővette hát fuvoláját, és eljátszotta a dalt, amely arról szól, hogy ami csak a világon létezik, azt ő már mind elvesztette, vagy meg sem találta soha. A dallam selyemfonalai beszőtték a fekete eget, s a csillagok vigasztalóan gyűltek a fogyó hold udvara köré.
„Magányos kis kacat a szívem”, gondolta ismét, s leírta ezt egy tengerkék papírra. Abból repülőt hajtogatott, és a föld felé röpítette. Lassú, kanyargós íveken szállt alá, míg végül eltűnt a felhők alatt. Remélem, valaki egyszer megtalálja.
borsi (2008.1.26 22:41)
ez szomorú... :( emós angyalka. És az a fuvola valójában egy doromb volt?
Mestahh (2008.1.27 12:55)
Kedves Jimmi. Ha ilyen hangulatod van, ezt a számot ne hallgasd meg. Jó öreg Bill Kapitány megmondja a valót.
http://youtube.com/watch?v=uSDlhoOs37o
Jimmi (2008.1.27 17:46)
borsi: néha doromb...
Mesti: köszönöm, nem hallgatom meg (már mindegy, meghallgattam).
Egyébként mindenkinek köszi a lelkesítést, nem kell aggódni, csak rámtört egy ilyen hangulat, majd elmúlik. Aki sosem szomorú, az sosem tud igazán boldog sem lenni.
Zsuzska (2008.1.27 21:40)
Aki sosem szomorú... na akkor ide az egyik kedvenc nyálas dalszövegrészletem pont jó lesz:
"Egyedül lenni kell, hogy igazi nagyot üssön a szív, ha valaki majd átölel."
Sziszo (2008.2.2 17:23)
Nekem tetszik ez kis iromány!
Hasonló hangulatban érzem magam Én is mostanában...
(mostmár én jövök a kommentekkel:) )
Manó (2008.6.29 21:37)
január 26-án én is pont így éreztem magam )-:
lemminkäinen (2011.11.25 23:02)
megtaláltam...
Ide fog kerülni a te hozzászólásod.