blog

Fishing on Orfű

2008. június 24.

No, volt ilyen. Csütörtök hajnali 10-kor B. hívott, hogy fél óra múlva itt a kocsi, aztán indulás. Én ekkor a darwini egyedfejlődés reggelekre specializált válozatában épp a csalánozóknál tartottam, és esélyét sem láttam arra, hogy önerőből el tudnék jutni akár a bojtosúszójú halakig, úgyhogy főemlőssé válásom érdekében magamba gyűrtem egy kávét. Ezután elcsomagoltam egy felnőtt adag entrópiát a hátizsákomba. Mikor letelt a fél óra, G. hívott, hogy már csak fél óra, és itt van a kocsi. Ez jól is jött, mert bedobtam egy gyógylecsót (köszi, Anya!), és leugrottam az ótómatához, hogy adjon nekem petákot. Mikor ez a fél óra is letelt, T. hívott fel, hogy már csak fél óra, és itt vannak. És tényleg itt voltak.

Első állomásként a teszkóban vettünk zsömlét meg uzsikrémet. Az uzsikrém megnevezése „sonkás szendvics krém” volt, ráírták angolul is, hogy „bacon sandwich cream”, ami a sonkás szendvicstejszínt jelent. Szegény külföldiek ilyenkor bizonyára elmorzsolnak egy könnycseppet, nézd csak, Gréti, mennyi mindene van ennek az operettországnak. G. éhes volt (éhesen sose menjetek a teszkóba), úgyhogy 68 zsömlét érzett adekvátnak vásárolni erre a három napra. Aztán bepötyögtük Orfűt a GPS-be, és go.

A sátor felállítása előtt meghirdettem egy versenyt, miszerint aki leghamarabb végez, az megy el először sörért. Ennek legkevésbé T. örült, akinek két másodperces sátra volt. Mire mi leraktuk a táskáinkat, ő már úton volt a büfé felé.

Most pedig ide kéne egy olyan rész, hogy tulajdonképpen mit is csináltunk Orfűn, de ezt nem fogom leírni, mert elkopott a billentyűzeten a zsé gomb. Pedig van benne BMW birtoklására kitenyésztett kigyúrtkopasz, sok barna diákigazolvány, utolsó számok, tábortűz meg ilyenek. Sört természetesen nem ittunk.

Az menjen Fishing on Orfűre, aki a ZP-ben el tudna tölteni három napot egyhuzamban.

Név:


URL:


Üzenet: