blog

Sztafilokokkusz

2008. augusztus 11.

A kis vérkör tüdőartériája mellett tengette életét Ferenc, a jóságos sztafilokokkusz baktérium. Ma is – mint reggelente mindig – tett egy vándorutat a tüdő felé, hiszen szerette a friss levegőt. S ahogy így bandukolt, megpillantott egy magányosan sírdogáló fehérvérsejt-kisasszonyt.
– Nocsak, mireföl ez a keserves bánat? – kérdezte kedvesen.
– Jaj, ne is kérdezd – pityergett a kicsi sejt –, ellopták az endoplazmatikus retikülöm!
– Egyet se búsulj, visszaszerzem azt én tenéked! – mondta Ferenc, azzal leintett egy pozitív fototaxist, és neki is vágott a hosszú útnak, hogy igazságot tegyen. S hát szembetalálkozott a gerincvelővel.
– Jó reggelt, velő! Hallottad, milyen szomorú dolog törént?
– Hallottam, és tiszta ideg vagyok! – felelt amaz. – De segíteni rajtad sajnos nem tudok. Kérdezd meg a szívet talán.

A kis sztafilokokkusz útnak is eredt a szívhez vezető úton. (Ehhez, mint tudjuk, át kell haladni a gyomron is.) Végül megérkezett, megállt a „tiszta pitvar, rendes ház” tábla mellett, s így szólt:
– Szervusz! Kérnék tőled egy szívességet! [Ez egy olyan szóvicc, amit a szív utál – a szerk.] Áruld el nekem, ki lopta meg fehérvérsejt-kisasszonyt!
– Semmi sincs ingyen – mondta a szív. – Elárulom neked egy koszorúér'.
„Na, beszélgessen veled a szinusz tachikardia” – gondolta magában Ferenc, és útnak eredt, hogy az agy segítségét kérje inkább. Hosszú ideig utazott, végeláthatatlan véráramokkal úszott felfelé, de végül megérkezett. Ismeretlen vidék volt ez számára, idegen nyelven találta magát.

– Lépj be a szervezetbe! – szólt hozzá egy ismeretlen hang.
– A bölcs agyhoz jöttem!
– Déltől fél kettőig nincs félfogadás. Ebédelünk, emésztünk – folytatta csámcsogva a hang gazdája, a hipotalamusz, majd föltett a gramofonra egy vérlemezkét. – Egyébként vegyél nyugodtan. Hajhagymás kenyér.
– Nem vagyok éhes, köszönöm. Egy sejtfalat se tudnék enni.
– Na, legalább egy szemet!
– Le lehet szállni rólam! – hördült fel a szem.
– Esetleg egy korty pepszin kólát? – kínálgatott tovább a hipotalamusz.

De ekkor főhősünk meglátta Tamást, a daganatot, aki éppen a fehérvérsejt-kisasszony ellopott értékeivel bandukolt arrafelé.
– Állj! Add vissza, amit elloptál!
– Inkább lerúgom a vesédet! – válaszolta a daganat, és támadásba lendült.
– Hát, nem vagy valami jóindulatú... – állapította meg Ferenc, majd védekezésül maga elé rántott egy pajzsmirigyet, és egy hirtelen mozdulattal kemoterápiás kezelésben részesítette Tamást, aki ettől elmúlt.

Mikor fehérvérsejt-kisasszony megpillantotta a visszatérő sztafilokokkuszt, legszívesebben a nyakába borult volna, ha nem csak szerencsétlen kis egysejtű lenne, és lett volna nyaka. Ferenc végül feleségül vette őt, nyolc napon túl gyógyuló lakodalmat csaptak, Embóliába mentek nászútra, és addig szaporodtak osztódással, amíg meg nem halt a gazdatest.

Itt a vége, fuss el véle.

kossuth (2008.8.12 07:53)

OMG, ez akkora, hogy arra szó sincsen.

piir (2008.8.12 08:49)

höhö

Szofi (2008.8.12 11:15)

Huhh, ez így reggelire egy kicsit sok volt. :)))

inti (2008.8.12 16:11)

És mikor lesz könyv?

tsw (2008.8.12 22:24)

öh.
höh.

Mestahh (2008.8.13 11:59)

Istenem! Zsenialis! :)

kac (2008.8.13 14:57)

megható

E-my (2008.8.14 23:51)

nagggggyon jóóó. Asszem most nem akarok hallani több szóviccet... :D

Bam (2008.8.14 23:52)

Uh-huh! Mai nap koronájára az ékkő!

sörs (2008.8.14 23:59)

uh. :) vártam, hogy nem lesz jóvége. :P

ui.: olvasd el a mesét. (ha nem mersz neki kezdeni, tömörítem asszem ...)

hoacin (2008.8.16 01:52)

értelmetlen zagyvalék

dsh (2008.10.10 20:38)

ha nem lenne halalos aztmondanam hogy nagyon edes mese :) egyezzunk ki egy "halalian edes es endorfinokban gazdag szepestet okozo"-ban ;)

inno (2008.11.19 19:24)

mesteri!

tsw: be lehet fejezni, reg volt mar a Béb ;)

adt (2010.1.14 17:17)

megajó!

Ide fog kerülni a te hozzászólásod.

Név:


URL:


Üzenet: