blog

Esernyő

2009. július 2.

Snétberger Zsuzsanna kinyitotta esernyőjét, és kilépett az utcára. Elsétált a parkig, leült a szökőkúttal szemben egy padra. Kora ősz volt, lassú szél hullámzott az öreg fák között – „délben napos idő, délután felhősödés várható”, jelezte előre a híradó tegnap.

29 éve ebbe a parkba járt, minden alkalommal kinyitott esernyővel, akár forró-tűző nap, akár jégeső vagy szélvihar volt éppen. Az évek alatt a padokat kétszer festették újra, és ő összesen tizenegy esernyőt vásárolt.

Néha olvasni jött csak: Márai és Coelho könyveit szerette legjobban. Máskor az arra járókat nézte, és hallgatta a szökőkút csendes csobogását. De az esernyőjét ilyenkor is mindig nyitva tartotta.

Néhány éve egy járókelő megkérdezte tőle, miért van nála esernyő egy ilyen gyönyörű, nyári napon. „Sosem lehet tudni”, válaszolta ő.

Snétberger Zsuzsanna huszonkilenc év alatt egyszer sem ázott meg esőben.

vicus (2009.7.2 12:40)

Szerintem kár. Én szeretek megázni néha :)

pohar (2009.7.3 12:45)

a napsütéstől is véd, jóaz

borsi (2009.7.22 21:31)

tegnap este valaki rövid hajjal állt az ágyam mellett. bár lehet, hogy csak álmodtam.

aron (2009.7.28 17:36)

Ez: http://jimmi.hu/index.php?i=176 a legkedvencebb írásom tőled :) :)

Jimmi (2009.7.28 21:29)

aron: örülök, hogy tetszik, bár én azt hittem, hogy ez nem sikerült olyan jól. De akkor ezután is fel fogom tölteni a szerintem kevésbé jól sikerülteket is, mint pl. a következő írás az Igazi Bohócról.

Ide fog kerülni a te hozzászólásod.

Név:


URL:


Üzenet: