blog

Nyusziszüret

2010. február 5.

Eljött az évben az a nap, mikor Vincze Mihály, Kossuth-díjas paraszt beleszagolt a kunszentmártoni levegőbe, és megállapította, hogy eljött a nyusziszüret ideje.

A termelőszövetkezet tagjai elbandukoltak hát a földek irányába, és fűzfából fonott nyulaskosaraikkal megkezdték a szüretet. A bolyhos kis nyuszifülek rendezetten, párosával kandikáltak ki a földből, és egyszerre hullámoztak az őszi szél simogató fuvallataival.
– Két-három nap alatt végzünk – mondta Vincze Mihály, aki ekkorra még mindig Kossuth-díjas paraszt volt.

Talán kétszáz sornyi nyuszit is kihúztak már a földből, mikor a TSZ egyik lelkes tagja, Báró Amundsen Henrik különös jelenségre lett figyelmes.
– No, nézd csak! – kiáltott fel. – Eltűntek a nyuszifülek!
És valóban, a nyuszimező egy igen tekintélyes részén se híre, se hamva nem volt a bolyhos kis füleknek.

– Vakond ez, ha mondom! – szólott Vincze Mihály. – Mindig tönkreteszik a termést. Ejnye, no.
Azzal fogta magát, és hazasietett. A többiek csodálkozva néztek egymásra egy ideig, de ő hamarost visszatért, és egy jókora vakondpumpa volt nála. Bedugták a földbe menten, és nekiálltak pumpálni egyszerre.

Igen rövid idő alatt kettő darab vakondot is összepumpáltak, akik rövid vallatás után előadták, hogy az ellopott nyuszikat a kozármislényi tölgyfa odujában rejtették el. S hát nem is hazudtak, mert a lelkes TSZ tagok megtalálták ott az összes eltűnt kis nyuszit.
– Amindenit, Vincze Mihály szólt Báró Amundsen Henrik, miközben egy nagyobb példány bundáját porolta ki gondosan –, te aztán tényleg Kossuth-díjas vagy!

Ő erre elégedetten bólintott egyet, majd összecsomagoltak mindannyian, és elvitték a nyuszikat a présház felé.

pohar (2010.2.9 23:58)

reméltem, hogy nem nekem kell megtennem, bocs

http://www.youtube.com/watch?v=WcNYDSI-tkM

Sajtkukac (2010.3.28 15:53)

Echte igen, Kossuth-díjas nem vagyok. Pedig szép lehet.

Ide fog kerülni a te hozzászólásod.

Név:


URL:


Üzenet: