blog

2005. június 2.

„A döglött lovat sem rúgdossák tovább egy idő után” – kaptam meg életképtelenségi bizonyítványomat egy nagy, rózsaszín borítékban. Hiába, az emberiségnek eltagadhatatlanul abba a fejletlen, satnya részébe tartozom, amelyet köznapi, pórias nyelven csak „férfiak”-nak hívunk. Persze vigasztalja magát az ember, hogy biztos sok dolgom lenne amúgy is, de ez nem így van. Hogy T. kollégát idézzem: „Nincs is szebb a linerális algebránál. Illetve van, de ő nem adja meg nekem a telefonszámát.”

Hiányozni fognak ezek a csütörtök esték.

Név:


URL:


Üzenet: