blog

2005. január 30.

„Do me a favor, disconnect me. I could be reworked. But I'd never be top of the line again. I'd rather be nothing.”

A filmtörténet elejtett gyöngyszemei.

woltewa (2010.10.7 04:38)

Drága Szimpli!
Moncsicsi nagyon szeretné újra megnézni a Rejtett erőd (Hiddeh Fortress) című Kuroszava filmet, de nem tudja hol szerezze be. segítenél neki? Köszi.

Eva (2011.9.21 00:05)

Nem én írtam, valaki játszik.

Eva (2011.9.21 00:09)

Akkor még nem is volt internetem.

Új hozzászólás

2005. január 26.

Vihar előtti csend. A gyalogság elszántan, de a legrosszabbra felkészülve markolja a szuronyokat a kezében. Hadvezérként állok előttük, velem van hűséges paripám, Csiga. Kezemben 8 milliméteres kaliberű csúzli, bal zsebemben kis, kerek kavicsok – ha kell, egyedül megyek neki az ellenségnek. Rendeltem pár hordó művért is, amit a csata után fogunk szétlocsolni a fűben röhögő zsoldosokra.

Lassan felkel a nap. A távolban kezd kirajzolódni az ellenséges haderő sziluettje. Élükön a hírhedt tábornok, Rivest Shamir Adelman. Nagy csata lesz holnap.

„És ekkor jött az erdész, és mindenkit hazaküldött.”

rita (2011.9.9 18:40)

elkezdtem olvasni az írásaidat 2005-nél. Eltelik úgy hiszem némi idő míg eljutok 2011-ig. Minden perce élvezet:)

Új hozzászólás

2005. január 22.

– Hideg, téli napokon nincs is jobb, mint egy bögre forró zsír – fogalmazta meg univerzumelméletének újabb frázisát jópajtásom, Takács K. János, ám a körülötte pókerező pingvinek látszólag nem értettek egyet vele. Semmi probléma, a pingvinek úgyis hülyék, múltkor is majdnem elpusztult miattuk a világegyetem.

Kicsit kétkedve néztem végig ezt a jelenetet, talán nem is valóság, amit látok. Legalábbis gyanús volt, mivel a pingvinek általában römizni szoktak, néha bridzsezni, de az rendszerint vérfürdőbe torkollik. De mi van, ha ez tényleg nem a valóság? Például lehet, hogy ezek igazából struccok, csak valami ismeretlen erő próbálja meg elhitetni velem pingvinségüket? Vagy lehet, hogy megint römiznek, csak nekem tűnik pókernek? És mi ez a homályos utalás egy bögre forró zsírra?

– Royal flöss – mondta be ekkor az egyik pingvin, eloszlatva a kétely utolsó bárányfelhőjét is fejem fölül.

Új hozzászólás

2005. január 19.

Érdemes odafigyelni, mi történik, mikor az ember benyúl a pénztárcájába. A papírpénzek már tudják: előbb-utóbb rájuk kerül a sor. Az aprók viszont mások. Kis cincogó hangjukkal aggodalmaskodni kezdenek, hogy akkor most ki is lesz a soros, senki nem akar menni. A pénztárgép nagy, hideg és műanyag. Az egyforintosok bebújnak az ötösök mögé, onnan nézik a közeledő ujjakat kis gombszemeikkel. A tízesek hirtelen ötvenesnek tettetik magukat, az ötvenesek tízesnek. A százasok, akik máskor nagylegények, most sietősen egy húszas takarásába akarnak kerülni – hiába, kétszínű mind. Mikor kiveszem az érmét, gyors búcsú következik, bár a bennmaradóknak ez inkább fellélegzés.

Van a tárcámban egy régi húszfilléres. Ő sosem fél ilyenkor. Utolsókból lesznek az elsők.

rita (2011.9.11 22:54)

egyforintosok... Ma már történelem. Mi lesz a következő?

Új hozzászólás

2005. január 17.

Ma véletlenül ráléptem egy hangjegyre. Nem tehetek róla, szólt a zene a szobában, röpködtek a hangjegyek, és az egyik véletlenül a talpam alá került. Szomorúan nézegettem, ahogy szegényke az utolsókat szuszogja a szőnyegen.

Megpróbáltam kitalálni, hogy milyen hangjegy lehet az áldozatom – ugye minden gyerek tudja már, máshogyan kell elsősegélyt nyújtani a szolmizációs és az ábécés hangoknak –, de sehogyan sem sikerült rájönnöm. Oda kellett volna figyelni énekórán. Addig-addig töprengtem sután a halodkló mellett, hogy a kis hangjegy (egyébként kék színű volt) erejének végéhez ért.

– Fá... – énekelte életében utoljára.

A további balesetek elkerülése érdekében kikapcsoltam a rádiót.

Új hozzászólás

Nemsokára

2005. január 14.

Kicsivel odébb egy részeg embert láttam. Sokat ihatott, és úgy érezte, hogy a számára ellenszenves emberek listáját mindenképpen meg kell osztania a világgal. Hangosan ordibált, dülöngélt, a járókelőket láthatóan a jelenléte is zavarta. És mindig, mikor elmondott egy mondatot, kicsit felfelé nézett, és szünetet tartott, mintha az Istennel beszélgetne.
És egyszer az Isten csakugyan benézett a világ ablakán.

– Szervusz, Gáspár.

Gáspár tovább panaszkodott.

– Értelek, Gáspár, igazad van – mosolygott le a földre a mindenható. – Igen, a rendőrök, a cigányok, a politikusok. Megbüntetem őket neked.

– És az... orvosok! A... a... gazdagok!

– Igen, az orvosok, a gazdagok – értett egyet az Isten. – Nyugodj meg, Gáspár.

Az ember leszegte a fejét, a földet bámulta egy ideig.

– Mikor leszünk együtt ismét, Uram? – kérdezte halkan.

– Nemsokára, Gáspár, nyugodj meg. Nemsokára.

woltewa (2010.10.7 20:52)

Borúra derű mondta...

Jimmi (2012.11.21 22:04)

Kedves Múltbéli Jimmi! Ha legközelebb blogot kezdesz írni, az első néhány évet nyugodtan átugorhatod. Üdv: Jövőbéli Jimmi

borsi (2012.12.16 17:33)

Kedves Jelenbéli Jimmi! :) Ne adj rossz tanácsokat.

üdv: jelenbéli borsi, aki még múltbéli borsiként olvasta a dolgokat.

Korai-Jimmi rajongó (2013.1.6 23:20)

Teljesen egyetértek Borsi hozzászólásával.
Múltbéli Jimmi a Kedvencem.
Olyan őszinte, olyan kedves, olyan... romlatlan :)

Dani (2013.1.8 17:04)

Kábé szombat éjjel kezdtem, és most vasárnap este van.... Végigolvastam majdnem mindent, csak az 5 felvonásos színművet nem (azt nem akartam visszafelé). De akkor ezt most hogy mondjam? Nem mondhatom, hogy VÉGE. Talán mondjam azt, hogy ELEJE? Mindenesetre nagyon komoly, mindegyiket élmény volt olvasni, köszi Jimmi.

csillagpatrick (2014.11.6 13:43)

Kábé egy évvel ezelőtt helyeztem el a blogodat a könyvjelzősávon, 1-2 havonta megnyitom, és nyugtázom, hogy hát igen, még mindig nincs új bejegyzés, pedig nagyon szeretem a 2012-13-as írásokat, sokszor elolvastam már őket, de valahogy sosem mentem annál régebbi oldalakra. Hát most nagy levegőt vettem és egy fél nap alatt én is eljutottam idáig. Óriási élmény volt, sokat mosolyogtam, néztem komoran magam elé, néha még egy-két könnycsepp is megjelent az arcomon. Köszönöm, nagy élmény volt!
Az már csak hab a tortán, ha belegondolok, hogy hol voltam én 2005-ben... ennek mindjárt 10 éve :) ennyi idő alatt te is, én is gimnáziumból egyetemre kerültünk, majd lassan kenyérkeresőkké váltunk, és mégis, az első bejegyzés hangulatában ugyanúgy benne van a jimmi, mint a legutolsóban.
További sikeres írást kívánok!

Új hozzászólás