Leves

2008. november 25.

Hárman ültek az apró, konyhai asztalnál: Nagypapa, Nagymama és Unoka. Utóbbi egy tányér grízgombóclevest fogyasztott éppen, kanala ütemesen koppant a régi porcelántényérhoz. Ezt a melankólikus szimfóniát Nagypapa kérdései szakították meg néha.
- És... milyen az a messzi Budapest?
- Nagy... - válaszolta Unoka egy pillanatra megállva, majd tekintete lassan visszatévedt a levesre, és folytatta azt.
- Ó! - konstatálta Nagypapa.

Unoka egyedül evett. Ketten nézték őt közben, a jövő reménységét. Az egész falu tudta, hogy a legifjabb családtag Budapesten tanul. Két hónapja már.
- És... milyenek az órák?
- Jók... kicsit unalmasak. Sokat kell tanulni.
- Ó!

Egyre vékonyabb hangon szólt a kanál minden koppanása, ahogy apránként fogyott a grízgombócleves.
- És... miről tanultatok eddig? - kérdezte Nagypapa.
- Közgazdaságtanról... makroökönómiáról... a piacról.
- Ó, a piacról! Hogy hogyan kell elrendezni a piacot, ide a libásokat, oda meg a virágosokat...?
- Nem... nem. A piacgazdaság. Az egész országé. A világé.
- Az egész világé?
- Igen.
Nagypapa szemei kerekre nyíltak.
- És ha te ezt megtanulod, akkor érteni fogod az egész világot?
Unoka kezében megállt az utolsó kanálnyi leves. Némán nézett maga elé egy ideig.
- Igen - mondta végül.
- Óóó! - mosolygott határtalan büszkeséggel Nagypapa, és Nagymama az asztalra tette a székelykáposztát.

Tisztelt Móricz Dental!

2008. november 11.

Múlt szombaton jártam Önöknél bal felső hatos fogam tömésének okán. A tömés végefelé fogorvosuk a polízorófejű fúróval véletlenül a szájfalam belsejét is lepolírozta egy kicsit, amit akkor az érzéstelenítés miatt nem éreztem. Az így létrejött sebet természetesen össze is készült varrni, ennek első lépéseként a levegőfújóval ráfújt a sebre, minek következtében a szájfalam rostos kötőszövete közé nagy mennyiségű levegő került. Gyakorlatilag az arcom bal oldalán a bőr fel lett fújva, mint egy kis lufi. Nagyon tanulságos volt, én addig nem is tudtam, hogy ilyet lehet.

Ezt szóvá tettem, majd a doktornő felhívta szájsebész ismerősét, hogy megkérdezze, okozhat-e ez valami gondot. Azt a választ kapta, hogy némi antibiotikum beszedése mellett egy hét alatt elmúlik, fájdalmat nem fog okozni. Ezután a sebet összevarrta.

Sajnos kollégájuknak csak részben volt igaza, ugyanis amikor otthon az érzéstelenítés hatása elmúlt, kiharaptam egy kisebb darabot az asztalból a fájdalomtól. Ezenkívül az arcom a bele került levegő miatt fel is volt dagadva. Ha például a fülem fölött megnyomtam az ujjammal a bőrömet, érdekes, pattogó hangot adtak a kis légbuborékok. Elég vicces jelenség, de azért kibírtam röhögés nélkül.

Mivel úgy gondolom, hogy a fenti jelenségek nem szükséges velejárói egy 15000 forintos fogtömésnek, ezért a péntek 11 óra időpontomat szeretném Önöknél lemondani, és a kezeléseket inkább egy másik fogászaton folytatnám.