2005. december 19.
Ma reggel hétkor a Jézuska felkelt az ágyából, megdörzsölte a Jézuska-szemeit, és egy darabig bámult maga elé. Már csak alig egy hét, és ismét Karácsony. Az emberek ezt az utolsó pár napot arra használják, hogy kisopánkodják magukat, hogy elanyagiasodott a világ, a fenyőünnep is már csak a pénzről szól, és hogy persze mindent nagymellű krampuszlányokkal illik reklámozni ilyenkor, pedig. Azért az mégis keveseknek jut eszébe, hogy maga készítse az ajándékát, gondolta a Jézuska.
Aztán amikor eljön a Karácsony, a családok mégis összegyűlnek, közös vacsora, az ajándékbontás öröme, a fenyőfa színe, illata... Az ünnep azért még mindig a szeretetről szól. Nincs is itt semmi borzasztó, gondolta a Jézuska, és visszafeküdt aludni még egy kicsit.
2005. december 5.
- Áron bátyám, ez a ló... ez vak!
- Nem vak az, csak hülye.
2005. december 4.
- Áron bátyám, hogyé' adja a lovat?
- Száz deka a kilója.
- De hát ennek semmi értelme.
- Nincs hát.
maus76 (2010.12.7 14:17)
Bírom ahogy elcsíped és megverseled a lényeget. klassz.
Új hozzászólás