blog

2005. június 26.

Hejj. Olyan finom rántottát csináltam, hogy nem is hittem el. Volt barátnőm tudott még ilyen rántottát hegeszteni: finom volt, de aztán megfeküdte a gyomromat. Ez amúgy az egész nőre jellemző volt.

Múltkor lángost csináltunk. Hála az SI mértékegység-rendszernek és az ISO-9001 minőségbiztosításnak – „Abból az izéből még egy zubbantásnyit...” – hozzávetőleges pontossággal sikerült előállítanunk a Nagymama szalagos fánkja néven elhíresült sütemény tésztáját, amit azután lángosként kisütöttünk. Persze erre csak akkor jöttünk rá, mikor a kedves vendég az első kóstolás után azonnal lekvárral kente meg a lángost.

Azt hiszem, maradok a készételeknél. Pl. sör.

Új hozzászólás

2005. június 24.

Éppen dr. F. Elemírrel teniszeztem valahol Hollandiában, amikor partjelző beintett, és elment szamócát szedni. F. Elemír, aki végzettségét tekintve káoszmedve volt, erre felszedte a gombákat a földről, majd kettőt dobbantott, és hármat füttyentett, mire elnyelte őt a föld. Kicsit egyedül maradtam Hollandiában egy szál teniszütővel, de hogy kilátástalan helyzetemet megváltoztassam, kidobtam a teniszütőt egy kukába, ahonnan az első magyarhonból kivándorolt csöves összeszedte, és eladta alumíniumáron.

Na, akkor én leszek a Májkl Dzsekszon, gondoltam magamban, és az lettem. Azóta is Májkl Dzsekszon vagyok.

woltewa (2010.10.7 04:51)

- És könyvjelző - mondta Moncsicsi.

Új hozzászólás

Dylan Thomas: And death shall have no dominion (részlet)

2005. június 9.

And death shall have no dominion.
Dead men naked they shall be one
With the man in the wind and the west moon;
When their bones are picked clean and the clean bones gone,
They shall have stars at elbow and foot;
Though they go mad they shall be sane,
Though they sink through the sea they shall rise again;
Though lovers be lost love shall not;
And death shall have no dominion.

Új hozzászólás

2005. június 2.

„A döglött lovat sem rúgdossák tovább egy idő után” – kaptam meg életképtelenségi bizonyítványomat egy nagy, rózsaszín borítékban. Hiába, az emberiségnek eltagadhatatlanul abba a fejletlen, satnya részébe tartozom, amelyet köznapi, pórias nyelven csak „férfiak”-nak hívunk. Persze vigasztalja magát az ember, hogy biztos sok dolgom lenne amúgy is, de ez nem így van. Hogy T. kollégát idézzem: „Nincs is szebb a linerális algebránál. Illetve van, de ő nem adja meg nekem a telefonszámát.”

Hiányozni fognak ezek a csütörtök esték.

Új hozzászólás