Takács K. János: Főzelékarcú emberek

2006. november 16.

(Tegnap erdei gyűlés volt, berúgott a Zsiráf. Meg a pocok, meg a Farkas, meg a Zoroszlán, meg a Süni, és persze az összes többiek. És mivel a Zsiráf ezt még nem heverte ki, ezért ma csak egy ilyen kis versikére futotta.)

A világ sok gátja mind átszakad!
Elfújják mind a házakat,
Kiisszák mind a tengeret
A főzelékarcú emberek.

Felszakad mind a vasbeton:
Beszívják uborka-orrukon
– Úgy, hogy a föld is megremeg –
A főzelékarcú emberek.

De éjszaka mind elszenderül,
Szuszognak főzelék-emberül,
S miközben kutyájuk rám ugat,
Ők alusszák főzelék-álmukat.

Hümér és Mantissza, második felvonás

2006. november 15.

Borzalomdráma 5 felvonásban.

Archív: első felvonás

Színpadon Mantissza és a Gonosz Pribékek, Hümér balról be.

Első Pribék: Lám, a nemes dalia, kire vártunk,
Megjött a „nagy” Hümér! Füleddel jól figyelj hát!
Második Pribék: Szerelmedtől búcsút venni most kényszerülhetel,
Hisz minket vissza semmi nem tántorít! Gyarló fajtád
Testének a föld porában lész helye. Eljő az igazság
Nemsokár', fölibénk áll majd, s az ő neve Rettemény.
Mantissza: Ne hagyd e tettet, Ó Hümér! Szerelmünk nem pusztán
Szalmaláng! Én vagyok örök hitvesed, s te enyém!
Menekíts meg e gaz ifjaktól, végzetem, érzem, mást
Mutat! Örökkön asszonyod lészek én! Terümtevé!
Második Pribék: Hah! Te békaszívű leány, teh! Kushadjál!
Szerelmed erős bár, de gyenge! Elibéd állunk mi
Eltántoríthatatlanúl. Hitvesed nem lehet
Ellenfél az Úrnak, kinek neve Rettemény! Meglásd,
Mikoron parancsolónk hentesül sziporkál!
Első Pribék: S Hümér, te gyarj ifj, akkoron mit teszel? Hány élességű
A kard, mely legyőzheti Retteményt? Hol van a
Harci szív, mely szemébe szállhat? Mi lészen
Taktikád, ha ővele egykoron szembenézhetel?
Hümér: Hát majd jól pofánbaszom egy Zsiguli féltengellyel.
Mantissza: Ó, Hümér!

A pribékek elhurcoják Mantisszát.

Rambó Három az erkélyről:
Újabb fordulatot vett hát e rút mese:
Rettemény elveszi kedvesét Hümérnek?
Van-e a legényben bátorság temérdek?
Mantissza végül kinek lesz hitvese?

Új hozzászólás

2006. november 14.

A kőművesség azért jó, mert a ház tetejével nem lehet kezdeni az építkezést, mert akkor nem tudod aláépíteni az házat.
Az asztalos szakma azért jó, mert ránézésre látod, ha korhadt a fa, és nem akkor derül ki, amikor már kész az asztal.
A szakácsmesterség azért jó, mert ha záptojásból csinálod a tortát, akkor a vevő már a szagából tudni fogja, hogy ehetetlen.

Az informatika meg azért szar, mert a fentiekből egyik sem igaz rá.

2006. november 11.

Kalandozások az informatika területén:

1. Telepítsük fel a Windows Vistát.
2. Szörnyülködjünk, majd töröljük le a p*csába.
3. Tanuljunk hibáinkból.

Kicsit

2006. november 9.

Egy panelház tetején ültek órák óta, Erasztotenész és Hamingway. Lábukat lógatták a négysávos út fölött, alattuk véget nem érő forgalom hömpölygött. Szótlanul, szakadt kiskabátban figyelték az embereket órákon át.
– Most jobb?
– Kicsit.
Erasztotenész köpött egyet az emberek felé, és rágyújtott egy újabb cigarettára. Hosszú percekig ültek ismét csöndesen, hallgatva az utca összemosódó zaját.
Később hátuk mögött feltűnt Csokonai Vitéz Mihály, három üveg ászoksört hozott komótosan.
– Csússzatok arrébb – mondta; borostás arcán lassú táncot jártak a ráncok.
A többiek arrébbcsúsztak, felbontották a söröket, a kupakokat ledobták, az egyik egy gyalogos kalapjára esett. Mozdulatlanul bámulták a tömeget a szürke felhők alatt, amíg el nem kezdett esni az eső.
– Most jobb? – kérdezte Csokonai.
– Kicsit – mondta Erasztotenész.

Smarni

2006. november 5.

Az internet nagy, kerek erdejében rengeteg smarni-repect (császármorzsa) lelhető fel. De a mérnökember legnagyobb bánatára ezek olyan elemeket vonultatnak fel (tojás habbá verése stb.) amelyek tökéletesen fölöslegesek és kivitelezhetetlenek az alacsony konyhai felszereltséggel és minimális türelemmel rendelkező értelmiség számára. Ímhol álljon tehát a minimálsmarni receptje, mely oly' egyszerű, hogy egy latin-filozófia szakos ELTÉ-s gyakorlati érzéke is elegendő az elkészítéséhez.

Smarni á'la anyám szokta így csinálni

Hozzávalók:
– 3 tojás
– csipet só
– 2 púpos evőkanál cukor
– 4 deci gríz (boltban búzadara néven árulják)
– 3 deci tej
– kevéske (0.2 dl) olaj a kisütéshez
– ízesítésnek lekvár, porcukor

Összekeved a tojást, csipet sót, cukrot és grízt (ez kb. egyperces művelet), majd hozzákevered a tejet (még egy perc), ezután állni hagyod minimum egy órát. Utána serpenyőben kisütöd az olajjal. A kisütés trükkös: folyamatosan b@szogatni kell egy célszerszámmal (pl. fakanál), hogy oda ne égjen. Pár perc múlva nagy, egybefüggő, kezelhetetlen massza lesz belőle, ettől nem kell megijedni, elmúlik. A végefelé szép aranybarna lesz, és apró darabokból fog állni. Ekkor meg lehet enni. A fenti adag két fő részére képez elfogadható mennyiségű étket.

Jó étvágyat.

(Egyébként nem azért írok ide recepteket, mert azt hiszem, hogy bárki is megcsinálja őket, hanem mert papírfecnikre van nekem is összeírva, és folyton elhagyom őket.)

Új hozzászólás

2006. november 4.

Nagy öröm és vigasság vagyon. Rendeltem egy dorombot, és most azon gyakorlok. Szerintem rövidtávon mindenkinek az agyára fogok menni vele. Elég hangos jószág, már várom a szomszédokat, hogy kopogtassanak a viperával az ajtómon.
(Tényleg. Szerintetek a vipera végén a fémgolyó bizbaszt hogy hívják? Szerintem bóbita, mert az olyan kedves és aranyos.)

2006. november 2.

Na, legyen Matyának jó. Lehet mától RSS feedet olvasni, szigorúan experimentális jelleggel, saját felelősségre. Opera el tudja olvasni, másról nem tudok nyilatkozni.

Azon k. olvasók, akiknek haloványlila gőzük sincs arról, mi az az RSS, nyugodtan dőljenek hátra, fogjanak kezükbe egy nagy eperturmixot, és elégedetten szürcsölve áldják meg ezt az állapotot, hogy nincs akkora kocka fejük, mint mondjuk nekem. (Meg Matyának.)