Világbéke

2006. december 15.

– Üdvözlöm éttermünkben! Mit hozhatok?
– Jó napot. Azt hiszem, ma valami kiadósat ennék. Legyen mondjuk egy világbéke.
– Remek választás, uram. Valami aperitívet előtte esetleg?
– Nem is tudom. Talán egy kis forradalom.
– Ajánlhatok egy 1789-es francia La Marseillaise Cuvée-t? Kitűnő évjárat.
– Hm, rendben.
– Köretnek mit hozhatok a világbéke mellé?
– A politikai unión gondolkodtam, de annak számomra valahogy fura mellékíze van. Legyen inkább valami újratermelődő energiaforrás. Mondjuk napenergia.
– Igenis. Desszertet esetleg?
– Valami könnyűt. Néhány Mars-kolóniát. Vaníliásat.
– Rendben.
– Tudja mit? Annyira nem is vagyok éhes. Legyen inkább csak egy zóna adag.
– Egy zóna adag világbéke akkor. Máris hozom.
– Köszönöm.

Új hozzászólás

Szív

2006. december 4.

Teri néni, a sarki zöldséges a Doktor Úrra várt a rendelőben. Ma reggel különös mellkasi fájdalmakra ébredt, és „jobb félni, mint megijedni” alapon az orvosi szakértelem mellett döntött. A vizsgálatok már lezajlottak, az eredmény perceken belül meglehet.
A Doktor Úr visszatért a rendelőbe, kezében egy kisebb paksaméta papírt tartott, és fejcsóválva tanulmányozta őket. Teri néni kerekre nyílt szemei az áhitat, a félelem és a kiváncsiság lineáris kombinációját tükrözték. Az orvos némi hallgatás után előtárta a diagnózist.
– Rossz hírem van.
„No shit Sherlock” – gondolta Teri néni, a különös fájdalom ugyanis – mondhatni – nem volt a néni mellkasának természetes állapota.
– Teri néni, önnek nincsen szíve.
Az események zaljását az ezt követő pillanatokban a nullával való osztás bonyolult matematikai művelete határozta meg. Mikor az idős asszony végül beerőszakolta az új ismeretanyagot szellemi háztartásába, a következő kérdés tolult elő, s lépett önkéntelenül a fonémák, morfémák és szintagmák áldásos szintjére.
– És van erre valami gyógyszer?
A Doktor Úr komoran tanulmányozta a papírjait egy ideig, majd széttárta karját:
– Teri néni, az orvostudomány tehetetlen.

Az orvosi rendelőből kilépve egyből a cukrászdába vezetett a néni útja. Vett tíz darab franciakrémest, és ott, egy ültő helyében megette mind. Ezután elment a vidámparkba, és felült a hullámvasútra is, három kört ment vele. Végigment a szellemvasúton, majd kihívta szkanderre a pénzbedobós Rambót hármas fokozaton. Ezután átment az állatkertbe, és a zebrák kerítésén átmászva meglovagolta az egyiket, végül kockacukrot is adott neki.

Hazatérve Teri néni megnézte a naplementét, majd az ágyába feküdt nyugovóra térés nem titkolt céljával. „Orvosok, mit tudhatnak...” – gondolta, és szép lassan elaludt, cirmos házimacskája békésen dorombolt a hasán.