2006. február 25.
– ...aztán hozzáadsz egy kis lisztet úgy érzésre, és megrottyantod, hogy olyan jó állagú legyen... – magyarázta anyám a telefonban, mikor megkérdeztem tőle a szalagos fánk receptjét. Ennek a végletekig pontos, mérnöki precizitású leírásnak eredménye az lett, hogy az egészet dobhattam ki a szemétbe, ez nem fánk lett, hanem a tudomány számára eddig ismeretlen anyag, ami a világon semmire se jó, és még az íze is rossz. Történt mindez tegnap, ma viszont újra megpróbáltam, és laboratóriumi körülmények között sikerült fánkot előállítanom! Aki esetleg szintén szeretne ilyesmit csinálni, viszont hozzám hasonlóan nem tudja, mit jelent a „zubbantásnyi liszt” kifejezés, annak itt az elkészítés mérnöki leírása. Ebben nem szerepelnek a „körülbelül”, „ízlés szerint” és „érzéssel” kifejezések.
Szalagos fánk – recept
Hozzávalók:
– Fél liter tej
– Fél kiló liszt
– 30 deka élesztő
– 1.5 evőkanál cukor
– 3 evőkanál olaj + egy serpenyőnyi a sütéshez
– 4 tojás sárgája
– Csipetnyi só
– Lekvár, porcukor
– Egy sör
A legfontosabb dolog, hogy egy jó nagy küblit keressünk. Nem, tudom, mire gondolsz, de az kicsi lesz, légalább ötliteres kell.
Először is a fél liter tejből két decit melegítsünk meg a mikróban melegre, de ne forróra! Ebbe rakjuk bele a másfél evőkanál cukrot, és kavargassuk el. Ezután az élesztőt is aprítsuk bele, és kavargassuk el azt is. A lisztből azután 15 dekát szórjunk bele apránként, és kavargassuk csomómentesre (nem fog menni, de nem nagy baj). Ezután ezt az egész cuccot rakjuk el 10 percre, mikor is (ha mindent jól csináltunk) jól láthatóan meg fog dagadni.
Rakjuk bele a tojást, a csipet sót és az olajat, majd a maradék lisztet és tejet folyamatosan adagolva gyúrjuk össze kézzel, hogy ilyen ragadós valami legyen belőle (tésztának hívják). Jól dolgozzuk el (kétszer annyi ideig gyúrjuk, mint amikor először kimondjuk a „bassza meg, ez nem könnyű” kifejezést). Ha sikerült a kezünkről leoperálni a masszát, rakjuk meleg helyre, és takarjuk be konyharuhával (vagy bármi mással). Meleg hely például az, ha a mosogatóba/mosdókagylóba forró vizet engedsz, és belerakod a tésztás kotlát. Fél óra alatt úgy megdagad, hogy kijön a kübli szélén. Látod, mondtam én, hogy legalább ötliteres kell.
Ezután megint gyúrjuk össze, aztán rakjuk vissza megint megdagadni. Ez a lépés nem szükséges, de finomabb lesz tőle a fánk.
Ha ez is megvolt, jól lisztezzük be a vágódeszkát (úgysincs neked olyan, asztal is jó lesz) meg a kezünket is, és valahogy szenvedjük ki a lábosból a tésztát, majd egy sodrófával (olyanod sincs, borosüveg is jó) egyenletesen lapítsd szét 2.0 centiméter vastagságúra. Ezután pogácsaszaggatóval (pohár is jó, de lisztezzük be, hogy ne ragadjon) vágjunk ki belőle kb. 7-8 centi átmérőjű köröcskéket. A maradék tésztát ismét összegyúrva tegyünk vele hasonlóképpen, amíg olyan kicsi tészta marad, mint a nagylábujjunk, ennyivel már nem tudunk mit kezdeni ugyebár. A kis köröket takarjuk le 15 percre állni, ezalatt ismét megkelnek (ez már a harmadik).
A serpenyőbe rakjunk 3-4 centi vastagon olajat, és gyújtsunk alá közepes lángon. Ez azt jelenti, hogy a takarékhoz képest a lángnyelvek 1.3-szer akkorák legyenek. A kis maradék tésztát rakjuk bele, és amikor már olyan barnára sült, hogy nem szívesen ennénk meg, akkor elég forró az olaj.
A fánkok kisütési módja a következő: a kis bucik közepét széthúzzuk (nem csak benyomjuk!), így lesz bennük középen egy kis lyuk, ahová a lekvár megy. A kelés közben alsó felük legyen felül, amikor bedobjuk az olajba. Itt másfél percig sütjük, amíg kellően megbarnul (RGB: #B86030), utána megfordítjuk. Ugyanennyi idő után kiszedjük, kész a fánk. Egy 23 centis serpenyőben 7.6 cm átmérőjű fánkból három darab fér el kényelmesen.
Mikor az összes fánkot kisütöttük, megisszuk a sört.
2006. február 22.
De szeretnék körte lenni,
Körte lenni de szeretnék,
Körte lenni de szeretnék,
De szeretnék körte lenni.
AZ ELEMZÉS:
A vers első olvasatra talán csekélyke tartalommal bír, igaz magyar ember azonban nem éri be ennyivel: a felszín karcolgatása helyett mélyrehatóbb elemzés szükséges, hogy végül a mentális tanulság mannásküblijéből szemezgessünk. A mű alapvetően oszlopos szerkezetű, a sorok A-B-B-A sorrendben követik egymást. Az oszlop mint szerkezeti elem jelzi, ahogy a költő mint magyar ember bizony súlyos gondokat kell, hogy megtartson, úgymond Atlaszként hordozza vállán a sanyarú valóságot. Ennek oka kis kereséssel szintén meglelhető a versben. A strófák a jövő időre vonatkozó kívánságot, reményt fejeznek ki, így a magyarságra vonatkozó vészjósló jövőkép felderítése a célunk. Mi lehet az, amely kicsiny népünkre ily' veszélyt jelent? A kulcs a körte szóban található.
A körte mint olyan, alapvetően sárga színű, mely a távolkeleti népekre történő utalással azonosítható. Ezen kívül formáját tekintve az afrikai népek orrához hasonlatos. Aki pedig tépett már körtét fáról úgy, hogy a szárán még egy levél maradt, az tudja, mennyire hasonlít az egy körte alakú fejjel rendelkező indián tollas fejdíszéhez. Ha a körtét félbevágjuk horizontálisan, egy ötágú csillagot láthatunk a közepén, ez a sátánizmus jele, és csak egyetlen ággal kevesebb, mint a Dávid-csillag. Így tehát kijelenthetjük, hogy a fenti vers egy kétségbeesett jajkiáltás a magyarságra leselkedő kínai néger sátánista zsidó indiánok ellen.
A mű azonban további elemeket is rejt. A körte-lét vonzó hatása a költő satnya értelmi kapacitásával hozható párhuzamba, mintha csak azt mondaná: „körte akarok lenni, mert olyan hülye vagyok, hogy körte akarok lenni”. Az alkotó tehát szellemileg alacsonyabbrendűnek tartja magát (és ezzel az egész magyarságot), mint az ellenség. Szar ügy.
A tanulság tehát, hogy nem szabad a felszínes műelemzésnél megragadnunk, és mindenki, aki a körteség részeként való előnyös létforma felé vágyakozással azonosítja a verset, retardált baromnak tekintendő.
Mindenki menjen síelni MOST! Hát ez akkor nagy fíling, hogy jajanyám. Így mész le a hegyről, de nem ám így, hogy dddzzsss, hanem így, hogy ááááádddzzsss, és akkor csatt, aztán meg dejó. Na, szóval értitek. Amikor hazajöttem, bezuhantam az ágyba, és nagyon sokára keltem föl. De annyi energia volt bennem, hogy ma kétszer (!) is elmosogattam. Pedig ez nálam heti adag.
Ausztria meg milyen egy hely már. Akárhogy otthagysz akármit, nem lopják el. Hö. Pedig szomszéd ország. Persze ez biztos nem pont így van, de elsőre elég feltűnő.
És holnap pedig síelni megyünk. Sosem síeltem még, ezért viszek egy üveg Jägert, mert azt törött lábbal is lehet.
Sikerült kölcsönkérni sínadrágot, síszemüveget (thx Lóci) és síkabátot is (thx Beny). Igazi rockernek érzem magam. Majd lejmolok sört is.
„A harmadik napot már élvezni fogod” – mondta mindenki a jótanácsot. Kár, hogy három napig leszünk.
Már csak egy napot kell kibírni a munkahelyen (az adjacent FDN-eket kell konkatenálni az NE FDN-jével a BR80 parserban) és irány a napfényes Ausztria... kenguruk földje...
– Pálmafák, néger nők... – gondolta Stirlitz.
– Anyád. – gondolta Heidi Staubsauger.
Lakásteremtés, de jó is az. Hétvégén vettem az új albérletbe tapadókorongos fémpolcot, pszeudo-függönykarnist, konyhai csöpögtetőt, csemperagasztó szilikonlóf*szt, négy méternyi beazonosíthatatlan műanyagot, fúrófejet, csavart, tiplit, toronyórát lánccal. Elb... költöttem nyolczer forintot, dejó.
Aztán másnap Szépművészeti (és nem Nemzeti, ahogy eddig hittem) Múzeum, kiállítás. Annyira nem volt jó, de volt pár jófajta kép. Szar lehetett annak idején festőnek lenni, gyakorlatilag háromfajta témát láttunk feldolgozni: 1. Előkelő bácsik, nénik és infánsok (ez szerintem 'gyerek'-et akar jelenteni, csak ugye az nem elég elit) ülő- és állóképe; 2. Jézus Atya Úr Isten Szűz Mária Te Jó Ég és az ő angyalai az imádkozó szentek körében; 3. csendélet virággal, tojással, kenyérrel. Amik nekem tetszettek, az El Greco Pünkösd Oltárképe és Bűnbánó Magdolnája, Juan Carrenno De Miranda Szent Jakab a Clavijo-i csatában c. festménye, és volt egy Bukott angyalok száműzetése, vagy valami hasonló nevű, nem tudom, ki festette.
Aztán a hóemberépítés csak elmaradt, pedig ez volt a fő szándék. Zokniból lett volna az orra. Naaagy gombócorrú hóember, ííígy.
Nextgen homeless a hetes buszon. Ilyet láttam tegnap. A tag árasztott magából némi permanens ammóniaszagot, de ez ugye kötelező elem. Ismeritek azt a fajtát, amelyik beszél maga elé (anyáz / mormog / jólmegmond), de senki nem néz rá, mert akkor fennáll a veszély, hogy szóba lesz vele elegyedve (jaj!). Nos, ez a fószer ugyanúgy anyázott, mormogott, jólmegmondott, de volt benne valami érdekes. A mondataiban. Igazából meglepően választékosan beszélt ahhoz képest, hogy látszólag megitta már az aznapi bátorságot. A szövege pedig leginkább olyan hangulatot árasztott, mint kiégett cowboyok nagymonológja azokban a filmekben, amire nem viszel be popcornt, és a főhős meghal a végén. Érdekes volt.
Mindenképpen valami szokatlan dolgot kell kitalálni, ha az ember meg akar gazdagodni. Márpedig én szeretnék. Úgyhogy első lépésként tervezek egy ruhakollekciót zsömléknek. Lesz tüllszoknyás zsömle, szakadt farmeres zsömle, rojtos lepedőbe burkolt bagett, ilyesmik. Ezzel kifejezhetik az erre érzkenyek, hogy mit is rejt a zsömle-lélek, és mennyivel kifinomultabb, érzékenyebb világ ez, mint a vekni kenyerek ridegsége. Most megmutathatja mindenki, milyen az echte magyar tízforintos vizes zsömi.
Aztán jöhet majd a cukorból készült kávékavargató kanál.
és megírod ezt, és eltelik pár év, és bármelyik puccosabb édességboltban lehet kapni csokiból készült kávékavargató kanalat. nem lehet véletlen.
Ez a cikk eredetileg az Impulzusban ment volna le, de az aktuális HK elnökünk visszafogott lingvisztikai tűréshatárára való tekintettel nem fog. Úgyhogy akkor már leírom ide, hogy ne vesszen el a bitek hádészában:
Hát ez nagyon kész. Voltam pótdíjat intézni itt a Vásárhelyiben, mivel a koleszdíjat sikerált három nap késéssel befizetni, és ma reggel már harmadszor jött fel valami ürge, hogy wtf. Kérem szépen, ez a gondnoknő, ez valami csodás.
Bemegyek a gondnokiba, a néni masszívan bámulja a monitort, közben vadul kattintgat az egérrel.
– Jó napot kívánok, jöttem kollégiumi pótdíjat bef...
– MÁR TIZENÖTSZÖR VOLTUNK FÖNN A SZOBÁBAN, RÉGEN BE KELLETT VOLNA MÁR FIZETNI!!!
– Eeeelnézést kérek, azt hittem, hogy a Neptunban lesz kiírva a tétel, mint a koleszdíjnál...
– Hát ott nem lesz, mert ezt nem tudják sehogysem elszámolni. [Na, ez azért érdekelne, hogyan akkor kinek is fizetek...] – közben továbbra is vad erőszaktétel folyik a szegény egéren. – Mondja a nevét.
– Takács K. János.
– Várjon, még befejezem ezt a pályát.
Itt gondoltam, megnézem végre, mit is szerencsétlenkedik, és odaosontam a monitor mellé. Valami bogyókkal kellett körbelövöldözni sok másik bogyót, és akkor leestek.
– Már a tizenötödik pályán vagyok! A huszadikon mindig kinyír ez a köcsög! Tessék, megint egy lila bogyót kaptam kék helyett, a kurva anyád! Nesze bazmeg, essél le! Hülye barom, nem sárga kell!!! – Közben eszeveszetten kattintgat az egérrel. – Így bazmeg! Na, most a kéket! Mondom a kéket!!! Ó, hogy mekkora hülye picsa vagyok bazmeg, másikat! A másikat! Na, sárga! Kész. Szóval mondja a nevét.
– Takács K. János.
Előveszi a papírt, mutatja, hogy hol írjam alá. Aláírom, fizetek, elköszönök. A szemem sarkából még látom, ahogy ismét kiül az arcára a fanatizmus, és mikor kilépek az ajtón, még utánamkiabál:
– Háhá! Tizenhatodik pálya!!!
samson84 (2009.7.20 17:02)
gondolta a fene... by AJ
MH (2011.10.12 17:43)
Képzeljük el a verset hörgős metál feldolgozásban ABBA szerkezetének megfelelő dallamosztással pl:
De szeretnék körte lenni,
dó dó dó dó dó dó dó dó
Körte lenni de szeretnék,
ré ré ré ré dó dó dó dó
Körte lenni de szeretnék,
ré ré ré ré dó dó dó dó
De szeretnék körte lenni,
dó dó dó dó dó dó dó dó
Új hozzászólás