blog

2006. június 28.

Kedves Jóisten!

Azt hiszem, teljesen félreértetted, mikor azt mondtam, hogy „én csak egy kis melegségre vágyom”. Köszönettel:

Takács K. János

Tök jó, tegnap a melóhelyen felmondta a szerverterem légkondija a szolgálatot, így nem tudtunk dolgozni, mert ki kellett kapcsolni a gépeket. Utána leszakadt az iroda mennyezetéről két négyzetméter vakolat, de mivel hazamentem az előbbi ok miatt, ezért nem haltam meg. Tök jó.

Új hozzászólás

2006. június 27.

Hivatali reform. Az irodában úgy dolgozik az ember, hogy ül a székén, és előtte a billentyűzet. Én most ülök a székemen, előttem egy nagy tál kövér, piros eper, és utána a billentyűzet. Határozottan jobb lett a munkakedvem is.

Megvan a nyaram! Már csak arra kell várni, hogy a főnök is rábólintson a munkanapok átrendezésére – „...és akkor ehelyett a szerda helyett ez a péntek lenne, ami a kedd miatti csütörtök után szabadult fel...” – és akkor aztán nagy öröm és boldogság lészen. Alhana tábor, Pool Party, EFOTT, Impulzus@Balaton, Szegedi Ifjúsági Napok. Utána pedig szeptemberben 10 nap Spanyolország.

Out of office.

Új hozzászólás

De szeretnék, de szeretnék

2006. június 21.

magyar népdal, a „De szeretnék, de szeretnék” dallamára

De szeretnék, de szeretnék, babám,
Tangenstérben normálvektor len-ni,
(a „lenni” szót artikulálatlanul ordítva kéretik énekelni)

De szeretnék, de szeretnék, babám,
Komplex síkon szingularitás len-ni,

De főleg szeretnék, de főleg szertnék, babám,
TCP/IP feletti Corba protokoll IDL fájljában definiált interfész c++ implementációjában enkapszulációnak ellentmondó statikus tagváltozó len-ni.

lemminkäinen (2011.11.25 12:15)

Én is hordok egy ilyent a fejemben már régóta.
Végre egy fórum, ahol szerintem jól fogja magát érezni:

Sziszkó, sziszkó, vagyon-e szép rúter?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon

Add nekem azt, bekötöm azt
IS-IS Péntek, BGP Csütörtök, RIP Szerda

(A szező Republic stílusban ajánlja előadni.)

Új hozzászólás

2006. június 8.

Ezt a mai rémálmomat nem kívánom senkinek.

A félelmetes rész ott kezdődött, amikor egy csomó teljesen életszerűtlen esemény után egy szoba közepén voltam. Alig pár tárgy volt a szobában, de azok irreálisan nagyok voltak, például a vasalódeszka a fejem fölé ért. Az volt a furcsa, hogy tudtam, hogy ezt csak álmodom. Tudtam, hogy ágyamban fekszem, takaró alatt, és ez az egész nem létezik. A szoba szőnyegén ültem tehát, és egyszerre elkezdtem az egyik irányba csúszni. Először olyan volt, mintha kicsit megdőlt volna a szoba talaja, de mikor egyre gyorsabban csúsztam, rájöttem, hogy valami megfogott, és visz. Nem láttam semmit, nem éreztem semmilyen fogást, de tudtam, hogy valami idegen erő húz végig a szőnyegen, és nem tudtam megkapaszkodni semmiben. Az erő egyre gyorsabban húzott, és én egyre görcsösebben próbáltam megkapaszkodni valamiben, egyre jobban féltem, míg végül...

...felébredtem. Ott feküdtem az ágyon pontosan úgy, ahogy azt álmomban is tudtam. Takaró, sötétség, egyedül. Kicsit megnyugodtam. Hirtelen arrébcsúsztam kicsit. Azt hittem, csak az ágy lejt valamerre, de azután csúsztam tovább, és mikor leestem az ágyról, tudtam, hogy erő utánam jött az álmomból. Végighúzott az saját szobám szőnyegén, és én rettenetesen féltem, nem tudtam, mi lehet ez, ilyen erős, hogy az álmomból is utánam jön. Mikor a szoba végéhez értünk, hirtelen mintha az agyamba markolt volna, és felemelkedtünk a földről. Rettenetesen fájt a fejem, egyre magasabbra húzott, és már csak annyit tudtam mondani: „eressz el...”

...felébredtem. Az ágyamban voltam, pontosan ugyanúgy, ahogy előbb. Nem mertem megmozdulni. Nem tudtam, hogy ismét itt van-e. Csak feküdtem a takaró alatt egy ideig, néztem magam elé. Eltelt egy kis idő, mire megnyugodtam, hogy ezúttal valóban felébredtem.

Új hozzászólás

Passport

2006. június 6.

Ma reggel megpróbáltam a józan ész határain belülre kerülni.
– Guten Morgen. Passport bitte – mondta a határőr, úgyhogy kénytelen voltam visszafordulni. Régi helyemen már várt rám jópajtásom, Takács K. János.
– Tudtam, hogy úgyse fog sikerülni. Ma van valami a levegőben – mondta, azután bedobta a munkakedvemet a „dolgok, amik ma tönkre fognak menni” feliratú dobozba.

És tényleg. Egyesek megérzik a frontot.

Új hozzászólás

2006. június 2.

Az ember jobb kezének gyűrűsujjának behajításáért egy egész nagy darab izom a felelős. Eddig nem tudtam, hogy nekem van ilyen, de tegnap – életemben először – kipróbáltam a bowlingot, és most belázasodott szegény, ezzel életjelet adva magáról. Ez persze csak ma reggel derült ki, mert tegnap ingyen volt a jäger is.

Új hozzászólás