Takács K. János: Borz Péter vacsorája

2007. június 20.

Borz Mama a kiskonyhában zabkását sü-
Tögetett,
Amit aztán Borz Papa a kis borzokkal
Mögetet.

Borz Papa és három kis borz várta már a
Vacsorát:
Gyuri, Klára és Borz Péter a fazékra
Vicsorít.

„Péter fiam, a tűzhelyről a fazekat
Le ne vedd!”
Borz Péter volt mind közül a legeslege-
Levenebb.

A kis borz megfogadni a tanácsot nem
Akarja,
De túl forró volt a lábos! Ledobta a
Talajra.

„Jaj, mi lesz így?” Szólt Borz Mama. „Üres lesz a
Borzasztal!
Péter fiam, te ma engem igencsak el-
Borzasztal.”

Tiszta kása lett hát végül a borzcsalád
Lakása,
Így történt egy rakás kása tündöklése s
Bukása.

Müfü

2007. június 13.

- Csudálatosan trombitál a Lajcsi.
- Úgy, úgy. Csudálatosan.
Jolánka néni és Lajos bácsi a péntek estét a televízió előtt ülve zenei művelődéssel töltötték. Egyszercsak a fürdőszobából gyanús hangokat hallottak. Olyat, mintha egy ló legelne a fürdőkádban. Felkeltek hát a fotölyből, és lassan megközelítették az említett helyiséget. Lajos bácsi óvatosan kinyitotta az ajtót. Legnagyobb meglepetésükre egy ló legelt a fürdőkádban.
- Ez mög hogy került ide ez? - kérdezte Jolánka néni.
- Biztos dugulás vó't. Akkor jön föl mindig valami a lefolyóbul. Oszt ez mög ittragadt biztos.
A lovat láthatóan nem érdekelte a párbeszéd, békésen legelt a lábai előtt heverő gyeptéglából. Lajos bácsi közlebb ment, hogy a műveletet szemügyre vegye.
- Ejha! Hát ez nagyon fura! Ez müfü!
- Micsoda?
- Müfü. Nem igazi fü.
Jolánka néni megnyitotta a kád melletti mosdókagyló vízcsapját, és teleengedte vízzel. A ló odahajolt, és kortyolt belőle, majd visszatért a gyeptéglához.
- Na. Hagyjuk, hadd ögyön.
- Jól van.
- Mönjünk vissza a tévéhöz - mondta Lajos bácsi, miközben lekapcsolta maga után a fürdőszobalámpát -, csudálatosan trombitál a Lajcsi.

Üzenete

2007. június 5.

Teri néni, a sarki zöldséges háza előtt egyik vasárnap délben fekete, Volga típusú autó állt meg. Sötétített ablakaitól nem lehetett látni, kik ülnek benne, és Teri néni egy ideig az ablakból nézte a rejtélyes járművet. Végül négy öltönyös, napszemüveges izomkolosszus szállt ki belőle.
Teri néni csakugyan megijedt, és önvédelmi célból magához is vette a sodrófáját, amellyel aznap a pogácsának való tésztát egyengette. Az alakok becsöngettek a házba.
A sodrófát egyik kezével a háta mögött rejtve tartotta, és a másik kezével kinyitotta az ajtót. A négy öltönyös alak közül az egyik állt vele szemben, a másik három mintegy erősítésként állt mögötte, ha esetleg elszabadulna a pokol. Teri néni nem különösebben magas teremtés, s úgy nézett az díjbírkózó alkatú küldöttre, mintha ő lenne a meggybefőtt a spájz polcának tetején.
Egy darabig szótlanul álltak egymással szemben, majd az öltönyös férfi elővett egy apró cetlit zakója belső zsebéből, és felolvasta:
– Önnek két új üzenete érkezett.
Azzal a négy ismeretlen sarkon fordult, beült az autóba, és elhajtott. Teri néni csendesen arra gondolt: hála az égnek, hogy nem torkollott vérfürdőbe ez a mai nap.