Szertartás

2007. szeptember 26.

Jásznagyszenthalom községben található a Laci és Tsa. Csemege nevet viselő vegyesbolt, amely hétköznaponként reggel 7 órakor nyit. Szatmári „Jolika” Jolán, a pénztárosnő (testtömegindex: 35) gyakorlatiasan nyitja ki a zöld zománcfestékkel megáldott rácsos vasajtót, majd rádől a partvisra, és annyit takarít, ami 24 másodpercbe belefér.

7 óra 12 perckor belép a boltba Kormos Árpád etilén-bázisú életforma. A két darab törött, piros bevásárlókosár egyikét kezébe fogja, majd a 7,3 négyzetméteren elterülő bevásárlókomplexum péksüteményes pultjához lép. Itt a különböző termékek alapos vizsgálata kezdődik. Szakértő módjára veti össze a kakaóscsiga- és sóskifli-felhozatal előnyös és hátrányos tulajdonságait. Eközben Szatmári „Jolika” Jolán egy cigarettára gyújt a bolt bejárata előtt.

Kormos Árpád igen komoly tekintete eközben a péksüteményekről önnön pénztárcájára téved. Hosszú körmeivel lassan kotorászik az aprópénzek között, majd feltekint, újfent szemügyre veszi a napi győztesként pihenő sóskiflit. Ekkor egy hirtelen, váratlan, hosszú lépést tesz az alkoholos polc felé, és egy féldekás, kupakos körtét helyez a bevásárlókosárba, majd a pénztárhoz lép.

Szatmári „Jolika” Jolán a félig elszívott cigarettát az ablakpárkányra helyezi, majd hivatásának megfelelően elhelyezkedik a pénztár túloldalán. Kormos Árpád a bevásárlókosárhoz mérten aránytalanul kicsi üveget a pultra helyezi, Jolán pedig oda sem nézve egy kétszámjegyű összeget üt be a gépbe. Ezt Árpád egy felettébb visszafogott mozdulattal fizeti ki, és tőle el nem várható sebességgel indul el a kijárat felé. Ott egy kicsit megáll, két másodpercet szentel az ablakpárkányon heverő cigarettacsonk látványának, majd befordul jobbra. Ha odafigyelünk, még éppen hallhatjuk, ahogy az alumínium kupak néhányat pattanva elválik az üveg testétől, miután a gyakorlott kéz a menetiránynak megfelelő irányba csavarta azt.

A lényeg fölött

2007. szeptember 24.

Két ember söpörte az erdőben az avart: „sziszifuszi munka”. Csapkodtak, és derékig úsztak a szálló falevelekben.

Fehér és piros lámpák világították be az erdőt, az emberek szívei fatörzsbe csavarták a maguk villanykörtéjét.

„Mostanában egyre nehezebb a fény.” – mondta a tanár, és energiatakarékos izzóra cserélt még egy gyertát.

Útelágazás, Wrong Way utca van a táblára írva. Jaj, Wrong Way utca, jaj.

Azt hiszem, a lényeg fölött mindannyian nagyon elsiklottunk.

(2004. 11. 15.)

Kólagép

2007. szeptember 17.

A Liliom utca negyvenkettő szám alatt található társasház éppen olyan volt, mint a többi. A lépcsőház kopott padlóköveit taposta naponta harminchét család (kivéve Rajmüller bácsit, ő sosem ment el otthonról). Kövesiék utálták Mozárovicsék kutyáját, ezért gyakran kihívták a sintéreket, amikor a kutyus elkóborolt; cserébe Mozárovicsék a virágföldet a negyedikről Kövesiékhez söpörték le az erkélyre. Azután rendre összevesztek, és ekkor a szócsatába beszállt az egész ház. Itt mindenkinek volt véleménye.

A belső udvarban állt egy régi, kopott kólagép. Egy délután Hornyákné a harmadikról az udvarra öntötte ki a mosóvizes lavórt, és a gép oldala csurom víz lett. Ez volt az a pillanat, amikor a kólagépnek elege lett a Liliom utca negyvenkettőből.

Fogta magát, és kisétált az utcára. Körülnézett, elindult jobbra, és a legközelebbi megállóban felszállt az első villamosra. Kilyukasztotta a jegyét, és a végállomásig utazott. Miután leszállt a többi utassal együtt, elindult a szélesebbik utca mentén. Néhány lépés múlva azonban arra lett figyelmes, hogy a villamos követi őt. Innentől ketten mentek tovább. Megálltak a zebránál, megvárták, amíg zöldre vált a lámpa, majd átmentek, és folytatták útjukat. A zebra pedig követte őket, így már hárman voltak összesen.

A város határában egy füves mezőn sétáltak egy ideig, és fejet hajtva elmentek a telefonfülke előtt, aki egy négysoros verssel üdvözölte őket. Felmásztak egy dombtetőre, és a városnak háttal leültek mindhárman. Csendesen nézték a lenyugvó napot egy ideig, majd halkan egy sanzont kezdtek el dúdolni:

Kisleány, ha messzire utaznál most,
Keresd fel bátran a villamost!
Kisleány, ha szomjas vagy épp',
Üdítőt ad neked a kólagép.

Hümér és Mantissza, negyedik felvonás.

2007. szeptember 9.

Borzalomdráma öt felvonásban

Archív: első, második, harmadik felvonás.

Hümér megeszi a Túlvilág Kefírjét.
Helyszín: túlvilág.

Angyalok kara: Hümér, ó, bátor ifj, hát cirfa lábaddal
Végre eljövendsz! Vártunk már terád, hogy szűdnek
Végső bátorítását beléd onthassuk szakemberül.
Démonok serege: Hümér, te szottyadt zsírgomoly! Célod,
Mit kitűztél, alpári arcoddal el nem érhető! Add fel
Most, míg fáradt valagad oltalom mögé vonhatod!
Angyalok kara: Ne hallgass a rontás hadára, ó, vitéz!
Mi győzelmedhez szükséges, néked megádatott. Terümtevé!
Démonok serege: Vonúlj víssza főldedre sietve, te gyarj,
Mielőtt kehes májadat megnyalja a rontás!
Ellened felét legyőznöd nincs esély! Karod
Oly' gyenge, mint szilvásvödörben a göndör vízesés!
Lábad oly' lassú, mint egy zöldmoszat szerdán!
Ámulj semmivé, tűnj a föld alá, mielőtt elér végzeted,
És Rettemény Báró képében prosztatán lehel a rüh!
Angyalok kara: Jól figyelj, dalia, szavaink hangjára:
Véres ellenfeled önmagadban keresd! S ha meglelend,
Örök áldással hány majd a sors agyon!
Démonok serege: Reményt ne táplálj, te híg-gyerek!
Ha a végső csata eljövend, mi lenne az, mi győzelemre
Segítené a Báró ellen satnya tenmagad?
Hümér: Hát majd jól pofánbaszom egy Zsiguli féltengellyel.
Jézus Mária Szent József: Ó, Hümér!

Hümér visszatér a Földre.

Rambó Három az erkélyről:
Eljött hát a végső...

(függöny)

Rambó Három az erkélyről:
Anyátokat, azt.

2007. szeptember 7.

Józsi bácsinak a hét elején megmondják az üzemben, hogy mi a heti teendő.

– Józsi bácsi, látod ott azt a sok faládát?
– Látom.
– Na, azokat kell szétszedni, aztán újra összeszögelni.

Józsi bácsi neki is áll lelkiismeretesen, szétszedi a rengeteg faládát lécekre. Elég sok a láda, de a hét közepére darabokban van mind. Ekkor fog negyven kiló vasszöget, és nekiáll összeszögelni őket. Sok a fa, nehéz a meló, unja is már, de péntek estére elkészül az összes faláda. Jön a főnök, körbenéz, meglátja a ládákat, és jól lebassza Józsi bácsit:

– Józsi bácsi, bazmeg, te egész héten nem dolgoztál semmit?!

Na, pont ilyen hetem volt.

Zsömle

2007. szeptember 5.

Kevesen tudják, hogy a legszebb magyar szó a „zsömle”. Sokkal szebb, mint a „szeretlek”, a „lenolaj” vagy az „adócsökkentés”. A „zsömle” kicsi, kerek, egyszerű, mégis önkéntelen mosolyt varázsol az arcunkra, ahogy kimondjuk a hangjait. Zsömle. Zsömle, zsömle. Egyesek mégis a „zsemlye” szót használják, érthetetlen.

A legviccesebb szó pedig a „műfű”, de nem sokkal marad le a „polc” sem. És rengeteg szavunk van még, ami több a puszta szóalaknál. A „szimat” kiváncsivá tesz, a „pára” megnyugtat, a „főorvos” nyugtalanít. Az sem mindegy, hogy ki milyen keresztnevet kap. Az „Anna” például gyönyörű név, ellenben a „Brümlihda” borzasztó. Ugyancsak szép a „Sámuel”, és csúnya a „Zsigmond”. Elnézést kérek a Brümhilda és Zsigmond nevű olvasóktól.

Vannak pedig szavak, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Ezeket a szavakat össze kell gyűjteni, hogy egy napon méltó helyükre tegyük majd őket. Ilyen például a „szamurájmirigy”, a „migrénpudingtan” és a „betonhortobágy”.

2007. szeptember 2.

Mától minden nap ajándék.
Boldog 25. szülinapot nekem.