2009. március 19.
Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az üveghegyen is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, éldegélt egy öregember, s volt annak három fia. Hát egy napon azt mondja a legkisebb fiú:
– Édesapám, én elmegyek szerencsét próbálni!
Azzal elindult, a két bátyja meg otthon maradt az alkoholista apjukkal. A középső fiú azt mondja erre:
– Nekem meg elegem van abból, hogy a mesékben sose történik semmi a középső fiúval, úgyhogy most megcsinálom az adóbevallást!
Csomagolt is magának három hétre elegendő hamuban sült pogácsát, és rettentő módon elővette a 0858-as formanyomtatványt, hogy a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozói járulékot bevallja. S ahogy éppen beírta volna a megfelelő helyre, hogy „öt”, egyszercsak szembejött vele egy irtózatosan ordas, félelmetesen terebélyes, megkérdőjelezhetetlenül kolosszális sárkányfajzat.
– Szervusz, kedves középső fiú! – hazudott alattomosan a sárkányfajzat. – Azonnal add át részemre a mezőgazdasági őstermelői 15% mértékű egészségügyi hozzájárulásodat!
Azzal, hogy mondandóját nyomatékosítsa, felgyújtott valami nagyon fontos dolgot.
– Hát kard ki kard! – hőzöngött a középső fiú összevissza, a sárkány pedig ennek okán felgyújtott egy másik nagyon fontos dolgot is.
A fiúnak itt elege is lett a küzdelemből, és otthagyta a sárkányt vödröstül. (Merthogy a sárkánynak volt vödre. Bizony. Csak lényegtelennek tartottam eddig megemlíteni, mert nem volt szerepe a történetben. Amikor a sárkány meglátta a fiút, lerakta a vödröt a sarokba, és belerakta a három nyulat. Aztán amíg ezek ketten elvoltak egymással, a nyulak meg a vödör végig a sarokban szerepeltek. Most viszont fontos volt megemlíteni, nehogy azt gondoljuk, hogy a sárkány teljesen egyedül maradt, és magányos. Mert nem az. Van neki vödör.)
Na, amíg itt a vödörről meséltem, a középső fiú már meg is mentette a királylányt az immateriális jószágkosárból. Az öreg király meg egyszeri árfolyamnyereséget könyvelt el, aztán vége is lett az egész miskulanciának. Hát erről a gólról lemaradtunk. Fogmosás, alvás.
A világ vége, I. rész: A pingvin
2009. március 11.
Az emberiség – és egyúttal az egész Naprendszer – pusztulásának körülményeiről csak igen homályos feljegyzéseink vannak. Fejlettebb civilizációk hosszú ideig figyelték és felügyelték a Földön zajló eseményeket, és leleményes tevékenységeik következményeképpen sikeresen zárták el az emberi tudóstársadalmat a nagyvilágtól. Tudták ugyanis, hogy a kvatummechanikai kutatások félresiklása könnyen a földi élet végét jelentheti. Azzal pedig minden fejlettebb lény tisztában van, hogy az atomi molekulák kvantumtulajdonságai legjobban apró heringekkel modellezhetők. A laboratóriumokban azonban nincsenek heringek. Így történt, hogy a Heisenberg-féle határozatlansági reláció megoldásának kulcsára végül egy pingvin jött rá.
A történet szempontjából teljesen lényegtelen, de ennek időpontja egybesett azzal, mikor Szabó Tibor biztosítási kockázatelemző először vett motoros fűrészt a kezébe. Tette ezt azután, hogy az irodai nyomtató nyolcadszorra is képtelen volt egy A4-es lapra 2, azaz kettő számoszlopot egymás mellé kinyomtatni. A láncfűrész hangosan berregett, a nyomtató műanyag- és fémdarabkái pedig szökőkútszerűen szálltak szerteszét az iroda fehérre meszelt falai között.
Szabó Tibor kollégái aggódva nézték munkatársuk tevékenységét, és csak kevesen értettek egyet azzal, hogy a fenti problémára kizárólag a nyomtató rituális elpusztításával lehet megoldást találni. A művelet végeztével az eszköz még megpróbált felcímezni egy borítékot, ez azonban a szükséges alkatrészek pozdorjává zúzásának következtében nem sikerült neki, így egy apró „Error” feliratú lámpácska villogásával jelezte a művelet eredménytelenségét. A kockázatelemző ezen villogást egy harmincöt centiméteres bemetszéssel kapcsolta ki, mindeközben nagy termetű, korlátozott intelligenciájú, vadon élő állatok hangját hallatta.
„Nem lesz kár értük”, gondolta ekkor a pingvin a Déli Sarkon, azzal fogott egy heringet, és megoldotta a Heisenberg-féle határozatlansági relációt.
Egész nap egy hálózati nyomtatót próbáltam borítéknyomtatásra tanítani.
Tökéletesen meg tudom érteni Sz. Tibort. Következőnek majd körbenézek, nehogy lásson egy pingvin, hátha még nem késő.
Manuális lapadagolóval, megfelelően definiált papírmérettel nem nagy ügy. Inkább a mechanika lehet korlát, van nyomtató ami nem szeret borítékot enni, jobban mondva megeszi csak borslekvár lesz belőle (pépör dzsem).
Office Space fíling :)
:) jó lesz
a Lexmark nyomtatok vilagmegmentok, ugy tunik, a HP a gonosz birodalma... ? :)
Folytatásos teleregény! Újra! É!
de... amúgy mit oldott meg a reláción? az nem csak úgy van? okosak ezek a pingvinek...
2009. március 9.
– Jónapotmibensegíthetek.
– Jó napot kívánok... Izé... 227/B Űrlap Igénylési Űrlapot szeretnék igényelni.
– Egynevetkéreklegyenszíves.
– Szabó Tulok.
– ?
– Té, ú, el, ó, ká.
– Tulok.
– Az. Tudom, hogy fura. Szüleim hippik voltak. Öcsém Satu.
– Hát, valóban fura.
– Igen.
– Mondjuk egyszer ismertem egy Kábelt.
– Horváth Kábel?
– Igen! Ismeri?
– A szomszédom.
– Milyen kicsi a világ! Mi van az öreg Kábellel?
– Most született kislánya. Horváth Flóra Eutanázia.
– Sose volt normális az öreg.
– Sose.
– Tessék, az űrlapja.
– Köszönöm szépen, kedves... ööö...
– Köb. Iváncsik Köb.
– Köszönöm, kedves Köb. Minden jót!
sörsi (2009.3.19 23:00)
:) :) :) :) vááááááá
én mint végtelen adóalapnövelő jövedelemmel rendelkező egyén, megértem a középső fiú érzéseit. :]
ui.: e-myvel nyertünk sört. megisszuk, jól.
jepp (2009.11.11 21:01)
hogy lehetne sok régi bejegyzésedet olvasni, ha felidegesít, hogy havonkénti a legnagyobb bontás?! Értsd: mondjuk a 2008-asokra vagyok kiváncsi és nem csak a 2008 márciusi két bejegyzésre. Zsír a blogod, sorry az offért.
Jimmi (2009.12.7 10:42)
jeep: Bocsi, de egyelőre sehogy...
jepp (2011.7.21 21:50)
Nem is tudtam, hogy időközben tuning volt és már lehetséges!
MH (2011.10.15 12:12)
A legpraktikusabb orvoslás bizonyára egy könyv megjelentetése lenne :-D
Új hozzászólás