Takács K. János: Népmese

2009. március 19.

Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az üveghegyen is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, éldegélt egy öregember, s volt annak három fia. Hát egy napon azt mondja a legkisebb fiú:
– Édesapám, én elmegyek szerencsét próbálni!
Azzal elindult, a két bátyja meg otthon maradt az alkoholista apjukkal. A középső fiú azt mondja erre:
– Nekem meg elegem van abból, hogy a mesékben sose történik semmi a középső fiúval, úgyhogy most megcsinálom az adóbevallást!
Csomagolt is magának három hétre elegendő hamuban sült pogácsát, és rettentő módon elővette a 0858-as formanyomtatványt, hogy a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozói járulékot bevallja. S ahogy éppen beírta volna a megfelelő helyre, hogy „öt”, egyszercsak szembejött vele egy irtózatosan ordas, félelmetesen terebélyes, megkérdőjelezhetetlenül kolosszális sárkányfajzat.
– Szervusz, kedves középső fiú! – hazudott alattomosan a sárkányfajzat. – Azonnal add át részemre a mezőgazdasági őstermelői 15% mértékű egészségügyi hozzájárulásodat!
Azzal, hogy mondandóját nyomatékosítsa, felgyújtott valami nagyon fontos dolgot.
– Hát kard ki kard! – hőzöngött a középső fiú összevissza, a sárkány pedig ennek okán felgyújtott egy másik nagyon fontos dolgot is.
A fiúnak itt elege is lett a küzdelemből, és otthagyta a sárkányt vödröstül. (Merthogy a sárkánynak volt vödre. Bizony. Csak lényegtelennek tartottam eddig megemlíteni, mert nem volt szerepe a történetben. Amikor a sárkány meglátta a fiút, lerakta a vödröt a sarokba, és belerakta a három nyulat. Aztán amíg ezek ketten elvoltak egymással, a nyulak meg a vödör végig a sarokban szerepeltek. Most viszont fontos volt megemlíteni, nehogy azt gondoljuk, hogy a sárkány teljesen egyedül maradt, és magányos. Mert nem az. Van neki vödör.)

Na, amíg itt a vödörről meséltem, a középső fiú már meg is mentette a királylányt az immateriális jószágkosárból. Az öreg király meg egyszeri árfolyamnyereséget könyvelt el, aztán vége is lett az egész miskulanciának. Hát erről a gólról lemaradtunk. Fogmosás, alvás.

A világ vége, I. rész: A pingvin

2009. március 11.

Az emberiség – és egyúttal az egész Naprendszer – pusztulásának körülményeiről csak igen homályos feljegyzéseink vannak. Fejlettebb civilizációk hosszú ideig figyelték és felügyelték a Földön zajló eseményeket, és leleményes tevékenységeik következményeképpen sikeresen zárták el az emberi tudóstársadalmat a nagyvilágtól. Tudták ugyanis, hogy a kvatummechanikai kutatások félresiklása könnyen a földi élet végét jelentheti. Azzal pedig minden fejlettebb lény tisztában van, hogy az atomi molekulák kvantumtulajdonságai legjobban apró heringekkel modellezhetők. A laboratóriumokban azonban nincsenek heringek. Így történt, hogy a Heisenberg-féle határozatlansági reláció megoldásának kulcsára végül egy pingvin jött rá.

A történet szempontjából teljesen lényegtelen, de ennek időpontja egybesett azzal, mikor Szabó Tibor biztosítási kockázatelemző először vett motoros fűrészt a kezébe. Tette ezt azután, hogy az irodai nyomtató nyolcadszorra is képtelen volt egy A4-es lapra 2, azaz kettő számoszlopot egymás mellé kinyomtatni. A láncfűrész hangosan berregett, a nyomtató műanyag- és fémdarabkái pedig szökőkútszerűen szálltak szerteszét az iroda fehérre meszelt falai között.

Szabó Tibor kollégái aggódva nézték munkatársuk tevékenységét, és csak kevesen értettek egyet azzal, hogy a fenti problémára kizárólag a nyomtató rituális elpusztításával lehet megoldást találni. A művelet végeztével az eszköz még megpróbált felcímezni egy borítékot, ez azonban a szükséges alkatrészek pozdorjává zúzásának következtében nem sikerült neki, így egy apró „Error” feliratú lámpácska villogásával jelezte a művelet eredménytelenségét. A kockázatelemző ezen villogást egy harmincöt centiméteres bemetszéssel kapcsolta ki, mindeközben nagy termetű, korlátozott intelligenciájú, vadon élő állatok hangját hallatta.

„Nem lesz kár értük”, gondolta ekkor a pingvin a Déli Sarkon, azzal fogott egy heringet, és megoldotta a Heisenberg-féle határozatlansági relációt.

Köb

2009. március 9.

– Jónapotmibensegíthetek.
– Jó napot kívánok... Izé... 227/B Űrlap Igénylési Űrlapot szeretnék igényelni.
– Egynevetkéreklegyenszíves.
– Szabó Tulok.
– ?
– Té, ú, el, ó, ká.
– Tulok.
– Az. Tudom, hogy fura. Szüleim hippik voltak. Öcsém Satu.
– Hát, valóban fura.
– Igen.
– Mondjuk egyszer ismertem egy Kábelt.
– Horváth Kábel?
– Igen! Ismeri?
– A szomszédom.
– Milyen kicsi a világ! Mi van az öreg Kábellel?
– Most született kislánya. Horváth Flóra Eutanázia.
– Sose volt normális az öreg.
– Sose.
– Tessék, az űrlapja.
– Köszönöm szépen, kedves... ööö...
– Köb. Iváncsik Köb.
– Köszönöm, kedves Köb. Minden jót!