2009. július 28.
A péntek nagy ünnepnek érkezett ebben a kis faulban, ahol a Gombolyagi Alfréd Vándorcirkusz ezen a héten fellépett. A gyermekzsivaly estére teljesen összemosódott a kis körhinta zajával, amit a cirkusz mellé állítottak fel. Színes plakáton igértek elképesztő zsonglőrt, sebezhetetlen tűznyelőt, félelmetes fenevadakat és vakmerő kötéltáncost. A családok lassan elfoglalták helyüket a fapadok ütött-kopott sorain, és elkezdődhetett az előadás.
Tizennégyen éltek a vándorcirkuszban. Minden héten máshol állították fel az óriási ponyvát, amely otthont adott a produkciónak. Tizenhárman közülük szórakoztató, de kemény munkának tekintették a cirkuszi életet. Tizennegyedikük volt az Igazi Bohóc.
Az állatidomár kivénhedt krokodilokkal, göthös lovakkal és növényevő kígyókkal lépett fel. Az artista egy három méter magasra kifeszített kötélen sétált öt métert. A késdobáló néhány lépésnyi távolságból hajigálta életlen késeit, a zsonglőr négy teniszlabdát dobált, tűznyelő pedig nem is volt. A gyerekeknek persze nagyon tetszett az előadás, hangos tapssal jutalmaztak minden fellépőt, a porondmester pedig vakító lámpák kereszttüzében jelentette be mindig a következőt.
Az Igazi Bohóc nem olyan, mint a többiek.
Az Igazi Bohóc sosem száll fel az egykerekű biciklire. Ő azon él, és csak előadások előtt száll le, mert nem akarja, hogy az emberek lássák, ki ő.
Az Igazi Bohóc haját sosem lehet kifésülni.
Az Igazi Bohóc akkor festi ki magát, amikor vendégségbe megy. Ha hazamegy, lemossa a festéket, és az arca ismét fehér lesz, a szája pedig piros.
Az Igazi Bohócnak nincs krumpliorra. Az ő orra olyan.
És igazi viccet csak az Igazi Bohóc tud csinálni, bár ezeken nem mindig nevetnek elsőre.
Ezen a pénteken az Igazi Bohóc önként jelentkezőt kért a közönségből. A kis Balázsra esett a választás, ő ment ki széles mosollyal (és egy kis félelemmel) a porondra. A bohóc négy labdát adott a kezébe, és arra kérte, zsonglőrködjön vele, persze Balázska elejtette őket. „No, majd megmutatom én!”, mondta az Igazi Bohóc, és nekiállt. Gyönyörűen és hibátlanul dobálta a labdákat egymás után, majd az egyik a fejére esett. „Au!”, kiáltott fel, Balázs pedig együtt nevetett a közönséggel. Majd egy másik ladba is fejbúbon találta, és végül a harmadik is. Nagyon fájlalta fejét az Igazi Bohóc, és kiszaladt a porondról, közben a nézősereg egyszerre kacagott rajta. Egyedül Balázsnak tűnt fel, hogy a negyedik labda nem esett le. Egyszerűen eltűnt.
Évek teltek el a cirkuszi este óta. Balázs felnőtt, kitanulta az iskolát, és tűzoltó lett belőle. Megismert egy gyönyörű leányt, akit oltár elé is vezetett. A templomi násznép pedig lélegzetvisszafojtva várta az eskető pap szavait.
– Horváth Balázs, akarod-e az itt megjelent Szalay Izabellát... – és ebben a pillanatban a negyedik labda ráesett a pap fejére.
Balázs nem mutatta ki, de belül akkorát kacagott, mint még soha senki. Így tud viccelni az Igazi Bohóc.
2009. július 2.
Snétberger Zsuzsanna kinyitotta esernyőjét, és kilépett az utcára. Elsétált a parkig, leült a szökőkúttal szemben egy padra. Kora ősz volt, lassú szél hullámzott az öreg fák között – „délben napos idő, délután felhősödés várható”, jelezte előre a híradó tegnap.
29 éve ebbe a parkba járt, minden alkalommal kinyitott esernyővel, akár forró-tűző nap, akár jégeső vagy szélvihar volt éppen. Az évek alatt a padokat kétszer festették újra, és ő összesen tizenegy esernyőt vásárolt.
Néha olvasni jött csak: Márai és Coelho könyveit szerette legjobban. Máskor az arra járókat nézte, és hallgatta a szökőkút csendes csobogását. De az esernyőjét ilyenkor is mindig nyitva tartotta.
Néhány éve egy járókelő megkérdezte tőle, miért van nála esernyő egy ilyen gyönyörű, nyári napon. „Sosem lehet tudni”, válaszolta ő.
Snétberger Zsuzsanna huszonkilenc év alatt egyszer sem ázott meg esőben.
Szerintem kár. Én szeretek megázni néha :)
a napsütéstől is véd, jóaz
tegnap este valaki rövid hajjal állt az ágyam mellett. bár lehet, hogy csak álmodtam.
Ez: http://jimmi.hu/index.php?i=176 a legkedvencebb írásom tőled :) :)
aron: örülök, hogy tetszik, bár én azt hittem, hogy ez nem sikerült olyan jól. De akkor ezután is fel fogom tölteni a szerintem kevésbé jól sikerülteket is, mint pl. a következő írás az Igazi Bohócról.
aron (2009.7.29 11:12)
Nekem ez is tetszett ;)
Meg egyébként sem ér ilyen hosszú szüneteket tartani!
tmt (2009.7.29 13:20)
Ez igen!
E-my (2009.7.29 13:37)
köszönöm Jimmi :) már nem lehet rossz ez a nap
borsi (2009.8.3 21:19)
az igazi bohóc olyan poént mond, ami most is nevettet és van olyan része, ami később esik le. zsenális. :) mostantól igazi bohóc leszek
Duke Flipchart (2009.8.3 23:59)
Farkasrétiné Küllő Aranka önszántán kívül lett a Termesz utca 6-8. közös képviselője. Már védőnői munkája is teljes embert követelt, de két rakoncátlan tinédzser kisfia és a ház üvegtéglás folyosóján nevelt filodendronja a maradék időben is végképp lekötötték. Ráadásul természeténél fogva menekült minden konfliktustól, és vonakodott felvállalni a nehéz döntéseket. Pozíciója azonban megkövetelte, hogy habozás nélkül tudjon a közösség érdekében cselekedni.
Magában sóhajtott egyet, átnyúlt a rozsdás rácsokon, és újra határozottan megzörgette a kopott fehér ajtót. Kizártnak tartotta, hogy rajta kívül bárki hallotta volna, odabentről ugyanis az elszabadult őselemek erejével dübörgött DJ Hazardtól a Mr. Happy. De a kötelesség az kötelesség, és a házirend hasonló esetekben háromszori figyelmeztetést ír elő. Farkasrétiné Küllő Aranka elszántan hitte, hogy a békés és nyugodt együttéléshez a közösség szabályainak megalkuvást nem ismerő betartatásán át vezet az út.
Egész nap ez ment, tessék már elhinni – győzködte a habozni látszó tisztségviselőt a harmadik emeletért felelős bizottsági titkár, Irénke néni. - Hallhatatlan, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak! – zsörtölődött kopott lila mamuszaiban toporogva. Pedig a közös képviselőt nem kellett győzködni, tudta, mit kell tennie. Csak egy pillanatra rohanták meg az érzelmek.
Kiadom a parancsot – mondta kissé elhalóan Farkasrétiné Küllő Aranka, majd megköszörülte cigarettától és Eduscho kávétól rekedt torkát, és határozottabban folytatta. – Végrehajtási engedélyszám: I mint Ilonka, D mint Dezső, D mint Dezső, Q mint... Q, na, tetszikérteni. És megint Dé mint Dezső. – Hűvös, kegyetlen fuvallat söpört végig a gangon, fellebbentve drapp frottír fürdőköpenyének szárnyát. Ebben a pillanatban úgy nézett ki, mint egy bosszúálló Valkűr.
India, Delta, Delta, Quebec, Delta – ismételte Kázmér bácsi. Hangja teljesen gépiesnek hangzott a szénfekete gázálarc alól, melynek szemeiből megnyugtatóan derengett a neurális célzórendszer vörös szálkeresztje. – Megerősítve. Kérem, az intézkedés befejezéséig hagyják el a műveleti területet. Irénke, a demizsont holnap akkor hozom ám majd!
A Kázmér bácsihoz hasonlóan balaklavát és fekete álcaruhát viselő önkéntes polgárőrök csendben bólintottak. Fegyvereiket a földre szegezve felsorakoztak az ajtó két oldalán. A másodikon lakó Misi elkezdte kibontani az FE109-es ajtórobbantó készletet. Farkasrétiné Küllő Aranka a lépcsőfordulóból még hallotta, ahogy Kázmér bácsi sorozatlövésre állítja a taktikai lámpás, red dot célzós MP5-öst, és kiadja a parancsot: Breach, Bang and Clear.
vini (2009.8.5 13:40)
"bár ezeken nem mindig nevetnek elsőre" és leesett az utolsó is :) atyaégdezseniálishatalmas!!
borsi (2009.8.10 14:44)
edward: Qué?
Jimmi (2009.8.11 11:01)
Ahá! Szóval edward! :)
man with the mustache (2009.8.30 10:45)
picsába, elárultam edwardot... :(
edward (2009.8.31 11:48)
Nem is én vagyok! Ja, de.
Csak írtam egy Jimmi-stílusú izét. Gondoltam, ez lenne neki a legjobb hely. :)
Takó (2009.11.10 00:32)
hmm, iddqd..
Wgyébként a bohóc jóság.
Sajt@ (2010.3.31 17:28)
Nem tudom, olvastad -e az Egy bohóc nézetei c. könyvet. Az a rész ugrott be az Igazi Bohócról, mikor a bohóc a tükör előtt áll, és ahogy keni magára a sminket, úgy tűnik el a személyisége gyakorlatilag. Csak az írásod ennek az inverze. Meg úgy amblokk egészen más. Szerintem ez az egyik legjobb tőled, amit itt olvastam.
Üdv.: egy lelkes olvasód
MH (2011.10.15 23:37)
Kovács Anita kényesen ügyelt a részletekre. Reggel, amikor felébredt, mindig a jobb oldalára fordult, kézzel tolta fel magát az ágyból, tehermentesítve a belső szerveit, majd felült, és először a jobb lábát bújtatta bele rózsaszín plüssnyuszi alakú mamuszába, (melyet 8 naponta mosott ki kézzel, rózsás öblítővel, hogy mindig puha és illatos legyen), majd a balt, felállva megnyújtózott, kis nyöszörgő hang kíséretében, majd a székhez sétált, ahol előző este kikészített ruhái voltak, és felöltözött. Pizsamáját gondosan összehajtogatta, sarkosra, ahogy a zárdában megkövetelték tőle, visszavitte az ágyhoz, felemelte a párnát, alátette a pizsamát, és bevetette az ágyat (ezt is tökéletesre).
Kovács Anita ezen a napon töltötte be harmincnyolcadik életévét. Egyedül éldegélt kis lakásában, amit a szülei örökségéből tartott fenn, önmagával együtt. Napjai szinte percre pontosan meghatározott rituálékkal teltek el, és, mivel a világ túl szabálytalan a lakásán kívül, ezért körülbelül 13,6 évvel ezelőtt fel is hagyott vele, hogy kimenjen oda.
A konyha felé haladva figyelmen kívül hagyta a szokatlan kaparászó hangot, ami a bejárati ajtó felől jött, majd ezt megtette még a nap folyamán többször is, azt azonban nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy a bejárati ajtajának csengője, amit eddig azért nem szereltetett le, mert úgyse csöngettek be hozzá, megszólalt, és nem csak megszólalt, hanem folyamatosan, magas hangerővel csilingelt és berregett. Anita zavartan, hitetlenkedve végül az ajtóhoz sétált, kizárta a felső, alsó és középső zárat, a hevederzárat, és a láncokat is, és ajtót nyitott.
Egy paprikapiros arcú emberrel nézett ekkor farkasszemet, miközben érezte, hogy valami finoman hozzáér a lábához a lakás irányába haladva. A paprikapiros arcú ember szuszogott, és dühösen nézett, de nem mondott semmit. Anita sem mondott semmit. A mostmár rózsaszínes arcú ember sem, de szóra nyitotta a száját, majd újból becsukta, s lassan kiegyenesedett, és mutatóujját leemelte a csengőről. Kezét leengedte. Egyenesen állt. Anita farkasszemet nézett vele, arca a közöny mintaképe lehetett volna. A csengetős ember egy lépést tett hátra, Anita pedig becsukta az ajtót, visszakasztotta a láncokat, visszazárta a hevedert, az alsó, a felső, és a középső zárat, majd folytatta napi rutinját.
Éppen a negyedik részt nézte a szappanoperából, amikor egy kis bolyhos izét tapasztalt hozzádörgölőzni a gyönyörű rózsaszín nyuszimamuszához.
- Ni, egy mozgó szöszcsimbók. - Mondta, majd a legtermészetesebb mozdulattal lenyúlt, megragadta az izét, ami kapálózott és nyávogott közben, határozottan az ablakhoz sétált, kinyitotta, kitartotta rajta a szöszcsimbókot, és elengedte, hadd vigye a szél az útjára, majd visszatért napi rutinjához, és kissé sajnálta, hogy emiatt a furcsa incidens miatt már a második részből mulaszt el 3-3 percet.
Jimmi (2011.10.18 15:11)
MH :)
Új hozzászólás