Boríték

2010. március 31.

Akadnak dolgok, amelyek jobban elszomorítják az emberfiát, mint azt előre sejthetnénk. Ha lekéssük a villamost, ha megházasodik a gyerekkori szerelmünk, vagy ha este jövünk rá, hogy elfogyott a csoki, amire egész nap úgy rákészültünk. Hasonló szomorúságot érzett Svazevics Ádám is, amikor egy kora reggel arra lett figyelmes, hogy a társasház minden postaládáján legalább kettő név szerepel, egyedül az övén van csak egy.

Aznap nem sokat dolgozott. Csak nézte a halom papírt, amit eléraktak, de nem nagyon akaródzott nekifogni. Leszegett fejjel itta a kávét, három cukrott rakott bele, hogy édesebb legyen. Este aztán fogta magát, kiragasztott még két nevet a postaládájára, s onnantól fogva hárman laktak a Liliom utca negyvenkettő alatti lakásában: Svazevics Ádám, Virág Péter és Máray Tímea.

Persze nem változott semmi. A dolgok ugyanabban a mederben folytak tovább, mint eddig, és az idő lomha zafírkörmei lassan felpödörték a megsárgult névmatricák sarkait.

Egy nap azonban egészen szokatlan dolog történt. Az aznapi postában volt két számla (vízdíj és fűtés), valamint a kötelező gépjárműbiztosítás befizetésének elmulasztására figyelmeztető felszólítás, de Ádám szeme csak a negyedik levélen állt meg: a feladó Máray Tímea, a címzett pedig Virág Péter. De a legkülönösebb talán mégis az volt, hogy postai címek nem álltak a borítékon, csak a nevek árválkodtak önmagukban.

Svazevics Ádám hetekig nézegette a felbontatlan borítékot. Azon gondolkodott, hogyan juttathatná el jogos címzettjének a levelet, de cím hiányában ez lehetetlennek bizonyult. Végül úgy döntött, felbontja inkább, talán abból kiderül valami.

„Kedves Péter!”, kezdődött a levél. Tímea visszafogott hangvétellel érdeklődött benne rég nem látott ismerőse felől, majd leírta, hogy a Balatonra készülnek nyaralni nemsoká, ahol minden valószínűség szerint lángost fog fogyasztani. Végül megemlítette, hogy Völgyesi néni megfázott. Egészen rövidke levél volt.

Svazevics Ádám némán bámulta a papirost. Egyáltalán nem derült ki belőle, hogy hova kellene továbbítania azt. Ezután főzött egy kávét, rágyújtott egy cigarettára, majd tollat ragadott, és válaszlevelet írt. Elmondta benne, hogyan telnek a hétköznapjai. Mi újság a munkahelyén és a barátaival. Leírta ezután, hogy ő is mennyire szeret a Balatonon nyaralni, és Tímea figyelmébe ajánlotta azt a lángososbódét, ahol a legfinomabb a sajtos-tejfölös. Elmesélte még, hogy milyen könyvet olvas, és hogy üzeni Völgyesi néninek, igyon sok mézes teát. Virág Péterként írta alá levelét, a borítékra Tímea nevét írta, és címzés nélkül dobta be a sarki posta levelesládájába.

A válasz két hét múlva érkezett meg. Tímea boldogan megköszönte az ajánlást, állítása szerint élete legjobb lángosát ette az említett bódénál. Leírta még, hogy azt a könyvet ő is olvasta, de az illető író írt már sokkal jobbakat, ajánlott is párat ezek közül. Elmesélte a hétköznapjait, pár szót a barátairól, és hogy Völgyesi néni mennyivel jobban van azóta a mézes teától. Ez egy sokkal hosszabb levél volt.

Svazevics Ádám és Máray Tímea így leveleztek éveken keresztül. És ahogy egyre többet írtak magukról, egyre többet tudtak meg egymásról is, lassan azt vették észre, hogy minden apró titkukat megosztják. De Ádám mindvégig Virág Péterként írta alá leveleit, és sosem árulta el, hogy ő valójában valaki teljesen más.

Egyik levelében azonban Tímea megemlítette, hogy már a héten átköltöznek az új házukba. Kertje is lesz, ahol elegendő hely jut majd egy kutyusnak (vagy macskának, ez még nincs eldöntve). A pontos postacímet azonban Tímea nem tudta, de azt ajánlotta Péternek, hogy kérje el a szomszéd Kovatov bácsitól, mert nála megvan. A Liliom utca negyvenkettőben azonban nem lakott senki, akit Kovatov bácsinak lehetett volna nevezni.

A válaszlevelet Tímea sosem kapta meg. Ádám hetekig várt, majd újabbat írt. Azután mégegyet, és mégegyet, kilencet összesen. Volt olyan, amit személyesen a postáskisasszonynak adott a kezébe, de ő csak annyit mondott: „Ezen nincsen cím. Lakcím nélkül pedig lehetetlen egy levelet kézbesíteni! Ez badarság, kérem.”

És ahogy kezdve volt, úgy vége lett, a névmatricák pedig idővel lekoptak teljesen.