blog

Moonwalk

2010. szeptember 10.

– Lélekvándorlás márpedig nincs. Nincs! Jacko pedig halott.
Széles mozdulatokkal magyarázta világnézetét a Blaha Lujza téren Csáki István regisztrált hajléktalan. Négy réteg kabát volt rajta, és fehérbort ivott pillepalackból. Mellette egy diszperzites vödrön Jézus ült némán, vörösboros flakonnal kezében hallgatta, ahogy a másik beszél. Egyszerre kortyoltak a borból.

– Jacko halott... – Csáki István hangja elcsuklott, egy pillanatra talán sírva is fakadt kicsit. – Halott. És lélekvándorlás nincs...
A fehérbor elfogyott lassan. Jézus átnyújtotta neki a vöröset, annak egy kicsi volt még az alján. Mire az is kiürült, eleredt az eső.
– Én lemegyek aludni. Nem szeretem az esőt – szólt Csáki István végül, majd elindult, és eltűnt az aluljáró lépcsői alatt.

Jézus egyedül maradt. Az eget nézte, ahogy a szürke esőcseppek elsuhannak az arca mellett. Végül felállt, megtörölte kissé sáros cipőjét, és csukott szemmel, moonwalk-lépésekben végigtáncolt a Blaha Lujza téren.

borsi (2010.9.15 22:22)

Michael Jackson halott?! -- http://i.imgur.com/tZUzx.jpg

San (2013.1.22 12:38)

Wow! Egyszerű storyline, röviden leírva, nagyon képletes. Jól tolod!!!

Új hozzászólás

Forró csoki

2010. szeptember 6.

A pultoslány épp a kávéfőző melletti asztalrészt tisztogatta, mikor Miki odalépett, és két pohár forró csokit kért tőle.
– Fahéjas és karamellás van – mondta a lány.
– Legyen mindkettőből egy – válaszolta Miki. Majd Panka eldönti, melyiket szeretné.

Hamar készen lett a két illatos, gőzölgő, adag, és Miki a papírpoharakkal a villamos felé indult. Csak egy megállónyira volt a találkahelytől, de gyorsan oda akart érni, nehogy kihűljön az ital. Hidegre fordult az idő így novemberben, és Panka kezei fázósak, biztosan örülni fog a kis meglepetésnek.

A villamoson nem igazán tudott kapaszkodni, tele volt mindkét keze. Nagy terpeszben álldogált, és nagyon figyelt, nehogy kilöttyenjen a csoki. Ugyan az egyik erős kanyarban majdnem elesett, de szerencsére az egész a pohárban maradt. Fahéj- és karamellillat lett az útitársa.

Leszálláskor óvatosan kerülte ki az embereket, majd átment a zebrán. A forró csokik egy picit kezdtek kihűlni, sietni kell. A távolban feltűnt Panka piros, bojtos sapkája, ő egy utcazenészt hallgatott épp. Miki odasétált, és megállt a háta mögött.
– Szia, Panka! – köszönt vidáman.

Panka megfordult, és mosolyogva Miki szemébe nézett. Ott álltak egymással szemben, mindkettejük kezében két pohár forró csokival.

Szofi (2010.10.12 09:22)

Néha jó lehet Pankának lenni. :)

inno (2010.11.18 22:14)

Ez nagyon, nagyon...

ziona (2010.12.1 18:18)

Ezt az esetet nemrég 2 tábla fehércsokival sikerült reprezentálnunk. :) Pótolhatatlan érzés.

Fejacska (2012.2.26 17:33)

Jó lenne, ha egyszer.....

Az most mindegy (2012.3.4 19:57)

Pár napja találkoztam egy lánnyal. Nem ért rá nagyon, mondta, elkísérhetem a zongoraórára. Este volt és erősen pergett a hányás az égből. Valami havas izé.
Vittem fagyit két tölcsérrel, nála nem volt egy sem.
Kicsit csalódtam.

Új hozzászólás