Moonwalk

2010. szeptember 10.

– Lélekvándorlás márpedig nincs. Nincs! Jacko pedig halott.
Széles mozdulatokkal magyarázta világnézetét a Blaha Lujza téren Csáki István regisztrált hajléktalan. Négy réteg kabát volt rajta, és fehérbort ivott pillepalackból. Mellette egy diszperzites vödrön Jézus ült némán, vörösboros flakonnal kezében hallgatta, ahogy a másik beszél. Egyszerre kortyoltak a borból.

– Jacko halott... – Csáki István hangja elcsuklott, egy pillanatra talán sírva is fakadt kicsit. – Halott. És lélekvándorlás nincs...
A fehérbor elfogyott lassan. Jézus átnyújtotta neki a vöröset, annak egy kicsi volt még az alján. Mire az is kiürült, eleredt az eső.
– Én lemegyek aludni. Nem szeretem az esőt – szólt Csáki István végül, majd elindult, és eltűnt az aluljáró lépcsői alatt.

Jézus egyedül maradt. Az eget nézte, ahogy a szürke esőcseppek elsuhannak az arca mellett. Végül felállt, megtörölte kissé sáros cipőjét, és csukott szemmel, moonwalk-lépésekben végigtáncolt a Blaha Lujza téren.

Forró csoki

2010. szeptember 6.

A pultoslány épp a kávéfőző melletti asztalrészt tisztogatta, mikor Miki odalépett, és két pohár forró csokit kért tőle.
– Fahéjas és karamellás van – mondta a lány.
– Legyen mindkettőből egy – válaszolta Miki. Majd Panka eldönti, melyiket szeretné.

Hamar készen lett a két illatos, gőzölgő, adag, és Miki a papírpoharakkal a villamos felé indult. Csak egy megállónyira volt a találkahelytől, de gyorsan oda akart érni, nehogy kihűljön az ital. Hidegre fordult az idő így novemberben, és Panka kezei fázósak, biztosan örülni fog a kis meglepetésnek.

A villamoson nem igazán tudott kapaszkodni, tele volt mindkét keze. Nagy terpeszben álldogált, és nagyon figyelt, nehogy kilöttyenjen a csoki. Ugyan az egyik erős kanyarban majdnem elesett, de szerencsére az egész a pohárban maradt. Fahéj- és karamellillat lett az útitársa.

Leszálláskor óvatosan kerülte ki az embereket, majd átment a zebrán. A forró csokik egy picit kezdtek kihűlni, sietni kell. A távolban feltűnt Panka piros, bojtos sapkája, ő egy utcazenészt hallgatott épp. Miki odasétált, és megállt a háta mögött.
– Szia, Panka! – köszönt vidáman.

Panka megfordult, és mosolyogva Miki szemébe nézett. Ott álltak egymással szemben, mindkettejük kezében két pohár forró csokival.