A vasúti sínek előtt mindig körül kell nézni!

2011. január 10.

Némiképp szerencsétlen véletlennek mondható, hogy Haavard Björn Tőgy volt az egyetlen norvég asztalos, akinek a családneve magyarul is értelmes szó. Bár féltestvére, Lars Gunnar $_GET('sessionID') szintúgy kihívásokkal nézett szembe, ez a történet nem róla szól.

Mikor a Norvég Asztalos Iparkamara úgy döntött, hogy a méltatlanul feledésbe merült (ám nem kevésbé dicső) norvég-magyar barátságot felelevenítendő közös konferenciát tartanak a Magyar Faipari Szövetséggel, Haavard Björn Tőgyet kérték fel a sajóbercegi kultúrházban megtartott esemény fővédnökének. Erre azonban egyetlen magyar asztalos sem jött el, minek oka talán az lehet, hogy kétségbe vonták a meghívók eredetiségét. (”Tőőgy? TŐŐŐŐGY??”) A távolmaradottak utólag a „Fordjból nem lehet széklábat faragni” ősi inuit eszkimó mondással vonták kétségbe a norvég asztalosszakma létjogosultságát.

Haavard Björn Tőgy az így felszabadult időt helyi szórakozási lehetőségégek kiaknázásával próbálta meg hasznossá tenni. Ezek a lehetőségek főképp a Sánta Kombájn italozó meglátogatásában merültek ki, ahol hasznos tőke- és részvénypiaci tippeket kapott. (”Ne vegyé' otépét, me' szar. Lajtós Magdi is vett. Szar is vót.”) Ezután megtekintette Krákenölő Kulifángos Ágoston fából készült lovasszobrát, amely a helyi mesterek keze munkáját dicséri. Végül beszédbe elegyedett idősb Pornyai Árpád cserzőmesterrel, aki norvégiai útjáról mesélt neki. Megemlítette, hogy „sok halott van Oslóban”, de Haavard Björn Tőgy nem értette a szóviccet.

„Összességében kijelenthetjük, hogy a norvég-magyar barátság továbbra is erős, de nagy út áll előttünk, hogy ismét régi fényében tündököljön”, állapította meg végül, majd visszatért szülőhazájába, ahol elütötte a vonat, mert a vasúti sínek előtt nem nézett körül.