2011. október 27.
A csillagok úgy születnek, hogy a világűrben sordódó hidrogéngáz a gravitáció hatására összegyűlik. A folyamat során az egyre növekvő tömeg egyre nagyobb gravitációval párosul, ami még több hidrogént vonz az adott helyre, mígnem a gázfelhő eléri a kritikus tömeget. Ekkor a saját súlya miatti hatalmas gravitációs energia beindítja a nukleáris reakciót, ahol a hidrogénatomok lassan héliummá egyesülnek, és létrejön egy óriási, izzó gázgömb – megszületik a csillag.
Amikor a hidrogén elkezd kifogyni, akkor kezdődik az összeroppanás új szakasza. Ilyenkor a hélium nehezebb elemekké forr össze. Ezután a csillag sokszor egyszerűen szupernóvaként felrobban.
Ez egy csillag élete. Évmilliárdokig tart. És valójában szinte az összes, héliumnál nehezebb elem így keletkezett az univerzumban. A szupernóva törmeléke sodródik egy ideig, egyes részei bolygókká alakulnak.
Ez azt jelenti, hogy mi mindannyian egy csillag része voltunk valamikor. Együtt világítottunk az égen.
elgraco (2011.10.28 11:34)
Ez nagyon szép!!
Jimmi (2011.10.28 14:56)
Köszönöm. Érdemes még hozzátenni Sz. Zs. megjegyzését, mennyivel többet jelent így, ha valaki azt mondja neked, "csillagom".
Sajtqukac (2011.11.8 18:16)
Végre új szösszenet, már vártam - megérte.
körtefa (2012.6.4 00:53)
Tudod, köszi.
matehg (2013.1.7 09:54)
Nem szép dolog más tollaival ékeskedni.
jimmi (2013.2.1 19:11)
matehg: Ezt nem értem. Elmondod?
derrick (2015.11.16 23:10)
Csak akkor még nem volt ég, meg aki nézze...
Új hozzászólás