Piros vödör

2011. március 8.

Szóval egyik reggel a Klinikák metrómegálló előtti hosszú (és ugyanakkor széles) járdánál vártam zöld jelzésre a tiszelt zombiközösséggel, akik a reggeli első kávé előtti bootolási fázis korai szakaszában rekedtek meg épp, és robotpilóta-üzemmódban igyekeztek esetlen próbálkozásokat tenni a munkahely ésvagy oktatási intézmény megközelítésére. A hideg, reggeli idő, a végeláthatatlan betontenger és a szürke kabátok monokróm masszája között tűnt fel a nő a piros vödörrel.

Ha azt mondjuk, hogy az egyetemes színművészet egyik végletét a Keanu Reeves – Steven Seagal – Tildácska tengely mindörökké kisajátította magának, mint az arcmimika eszközét a gyengék fegyverének tekintők társulata, akkor a számegyenes másik végén minden bizonnyal ez a nő igyekezett önmagának örökzöld babérkoszorút szerezni. Ugyanis minden valaha élt ember közül valószínűleg ő az egyetlen, aki rendelkezett az „ez egy igazán remekbeszabott piros vödör” nézéssel.

A fenti képesség a földön számunkra megadatott kurtácska porhüvelylét során többnyire teljesen hasznavehetetlennek minősül, ámde a nő történetesen tényleg rendelkezett egy piros vödörrel. Sem a nő, sem a vödör nem voltak a legjobb anyagból faragottnak mondhatók, mindkettejük teremtője az „inkább legyen olcsó” ökölszabályt tartotta szem előtt, bár a vödör esetén ezt egy árcetlivel is ki szabad fejezni (ócó, öszáz). A nő inkább önnön illatfelhőjével próbálta ezt éreztetni, ahol a déli lejtők napsütötte ammóniája lágyan harmonizál a kopottas ruha fodrai között megpimpósodott teszkópárizsi maradékával.

A nő tehát megállt a zebra előtt, és felemelte a vödröt. Önnön arca elé helyezte, és szemeztek egy ideig. Majd arcizmai lassan átrendeződtek, és ahogy Mr. Hyde előbújik Dr. Jekyllből, úgy sejlett fel az „ez egy igazán remekbeszabott piros vödör” tekintet. Még talán a legrigorózusabb sanghaji pirosvödör-gyárak termelésvezetői sem lennének képesek ennyire egyetérteni e darabka műanyag mesteri mivoltával. Kettejük duettje egy apró, színes festmény volt a rideg budapesti reggel lassú folyamában.

Ha a fentieket úgy mondtam volna el, hogy „láttam egy csöves nőt egy vödörrel”, tulajdonképpen lefedtem volna vele a teljes történetet. De úgy a lényeg minden bizonnyal elveszett volna.