Sakk

2012. június 3.

Borválicz Ferenc többezer sakkpartit játszott életében, és kivétel nélkül mindegyiket elvesztette.

Gyerekkorában nagyapja mutatta meg neki a játékot. Kopottas fatáblán tologatták a bábukat, az öreg mindig egy pohár bort szorongatott. A gyermek megtanulta a szabályokat lassan, nagyapja szigorú volt vele. „En passant!” – mondta néha, és leütött egy gyalogot.

Később a szomszéd sráccal játszott sokat. Neki új táblája volt, és sokkal többet gyakorolt, mint az ifjú Borválicz. A bábuk fényesen csillogtak, a királynőnek üvegből volt a koronája. A fiú szülei gazdagok voltak, egy szemüveges tanártól vett sakkleckéket. Minden nap az órák végén áthívta Ferit, megverte sakkban, és dölyfösen kinevette.

Mikor gimnáziumba került, elmaradtak a partik. A történelemmel és az földrajzzal küzdött, a grundon focizott, a lányokat kergette. Több évig a sakktáblák felé sem nézett.

Aztán vége lett az iskolának. Az aluljáróban sakkozókat látott egy nap, öregek voltak, mint az országút, és tanár úrnak szólították néha egymást. Attól a naptól fogva ott ült minden este. Egyikük nagymester volt régen, egy idő után már csak vele sakkozott. Az öreg eleinte beszélgetett a többiekkel játék közben, de ezt a szokását lassan elhagyta, és ha Borváliczcal játszott, csak a táblára figyelt. „Matt négy lépésben” – mondta egyszer. Ferenc végignézett a táblán, és elmosolyodott. Fölállt, kezet nyújtott, és többé nem látták egymást.

Igazi nagymesterekhez járt ezután. Főzött, mosott, takarított rájuk. Semmi mást nem kért, csak egy sakkpartit esténként. Ők persze belementek, szinte ingyen volt. Hosszú évekig ment ez így.

Egy nap az orosz sakkvilágbajnok látogatott a városba. Megírták az újságok is, és Borválicz egész nap a szálloda ajtaját leste. Alkonyatkor a bajnok egy étterembe ment, Ferenc követte őt, és leült vele szemben az asztalhoz. Elővette a táblát, felállította a bábukat. Amaz meglepetten nézett egy darabig, majd játszani kezdtek. Ahogy telt az idő, az orosz egyre idegesebben hajtotta el a pincért, aki a rendelés felől érdeklődött – szintén egyre idegesebben. Négy óra múlva egy zseniális futó-bástya cserével a világbajnok legyőzte Borválicz Ferencet.

Harminckét évesen hunyt el egy szerencsétlen közlekedési balesetben. Életében soha egyetlen játszmát sem nyert. A világ egyik legjobb sakkozójaként halt meg.